Chuan Chang - A zongoragyakorlás alapjai

ELSŐ FEJEZET: ZONGORATECHNIKA

II. A ZONGORAGYAKORLÁS ALAPLÉPÉSEI


Chuan Chang - A zongoragyakorlás alapjai 10. Gravitációs ejtés, akkord-gyakorlás, és relaxáció

Az első lépés az "akkord-leütés" elsajátításához a pontos akkordjáték megtanulása. Gyakoroljuk bal kézzel a fenti CEG akkordot! A "kar-súly" módszer a legjobb út a pontosság és relaxáció eléréséhez. Ezzel a referenciákban felsorolt könyvek (Fink, Sándor) elég részletesen foglalkoznak, ezért itt csak röviden tárgyaljuk. Helyezzük ujjainkat a billentyűkre, a CEG hangok fölé! Lazítsuk el a karunkat (valójában az egész testünket), tartsuk a csuklót rugalmasan, emeljük fel a kezünket 5-20 cm-re a billentyűktől (eleinte inkább alacsonyabbra), és egyszerűen hagyjuk, hogy a gravitációtól leessen a kezünk! Hagyjuk a kezet egységben leesni, ne mozgassuk az ujjakat! Az ejtés ideje alatt legyen teljesen laza a kéz, aztán az ütközés pillanatában merevítsük be az ujjakat és a csuklót! Hagyjuk kissé meghajolni a csuklót, hogy felvehesse a leérkezés energiáját és lenyomhassa a billentyűket! Ha hagyjuk, hogy a gravitáció vezesse lefelé a kezünket, akkor az erőnket és az érzékenységünket egy rendkívül stabil állandóhoz igazítjuk.

Először hihetetlennek tűnhet, de egy sovány hatéves gyermek és egy megtermett szumó birkózó ugyanazt a hangerőt produkálják, ha kezüket ugyanarról a magasságról ejtik, és mindketten helyesen hajtják végre az ejtést (ami nem könnyű, főleg a szumós számára). Ez azért van így, mert a gravitációs zuhanási sebesség független a tömegtől, és a kalapács szabad repülésbe kezd, amint a kalapácsbütyök elhagyja a lökőnyelvet. A fizikát tanulók megjegyezhetik erre, hogy a rugalmassági határnál (biliárdgolyók ütközése) a mozgási energia megmarad, és a fenti állítás nem teljesül. Valóban, egy ilyen rugalmas, nagy sebességű ütközésnél a billentyű elpattanna az ujjtól, ahogy egy golflabda pattan a betonon. De a mi esetünkben a mozgási energia nem marad meg, az ellazított ujjak és a puha ujjvégek, vagyis a rugalmatlan ütközés miatt. A kicsi tömeg (billentyű) együtt marad a nagy tömeggel (ujjak-kéz-kar), szabályozott billentyűleütést eredményezve. Tehát ezek az állítások mindaddig igazak, amíg a zongora megfelelően működik és a billentyű tömege sokkal kisebb a hatéves gyermek kezének és karjának tömegénél. Az ütközés után a kéz bemerevítése biztosítja, hogy a kar súlya teljesen átadódik. Ügyeljünk rá, hogy ne a billentyűk leérkezése előtt merevedjen meg a kéz, mert ez plusz erőt adna hozzá, mi viszont most kizárólag a gravitáció erejével akarunk játszani!

Ha szigorúan nézzük, a szumó birkózó a lendületátadás miatt kissé hangosabb hangot fog létrehozni, de annak ellenére, hogy a karja akár 20-szor nehezebb, a különbség kicsi lesz. Szintén meglepő dolog, hogy - ha megfelelően megtanulta - a gravitációs ejtés hozza létre a leghangosabb hangot, amit a fiatal tanuló addig valaha is játszott (magasról ejtve). Ezzel a módszerrel kitűnően meg lehet tanítani az ifjakat a határozott játékra. Kis gyermekeknél kis ejtésekkel kezdjünk, mert kezdetben az igazán szabad ejtés fájdalmas lehet, ha magasság túl nagy. A sikeres gravitációs ejtéshez azt kell elképzelni - főleg a fiataloknak - hogy nincs is előttük zongora, és a kezük úgy kell viselkedjen, mintha át akarna esni a manuálon (ami persze ott van azért). Máskülönben a többségük a becsapódás pillanatában ösztönösen visszatartaná a kezét. Más szóval: a gravitációs ejtés egy állandó gyorsulás, és a kéz még a billentyű leütése közben is gyorsul. Végül a kéz a saját súlyával nyugszik a billentyűkön - ez a módszer kellemes mély tónust ad. Még egyszer megjegyezzük, hogy a gyorsulásnak a billentés közben is folytatódnia kell, egészen az aljáig - lásd a III.1. részt, a jó hangszín létrehozásáról.

A jól ismert Steinway "gyorsuló mechanika" úgy működik, hogy a billentyű középső csapágyazása alatt egy legömbölyített támaszték gyorsulást ad a kalapács mozgásának. A forgáspont a leütés közben előremozdul, ezzel a billentyű elülső fele megrövidül, a hátsó pedig hosszabb lesz. Így az oszlopcsavar állandó leütési sebesség mellett is gyorsul. Ebből is látszik, hogy a zongoratervezők milyen nagy hangsúlyt fektetnek a billentés gyorsítására. A "kar-súly" módszer pedig biztosítja, hogy a gravitációs gyorsulás minden előnyét kihasználjuk a jó hangzás eléréséhez. A gyorsuló mechanika hatékonysága vitatott, hiszen remek zongorák léteznek ezen tulajdonság nélkül is. De egyértelműen fontosabb, hogy a zongorista maga irányítsa a gyorsulást, minthogy a zongorától függjön.

Az ujjaknak be kell merevedni, amint elérték a billentés legalsó pontját, hogy megálljon a kéz lefelé mozgása. Ez egy rövidke erőkifejtést igényel az ujjaktól. Amint megáll a kéz, egyből szűntessük meg ezt az erőt, lazuljunk el teljes mértékben, és csak érezzük, ahogy a gravitáció húzza lefele a kezünket. Pihentessük a kezet a billentyűn, csakis a gravitáció ereje tartsa azt lenyomva! Ez a billentyűleütésnek a lehető legkisebb erőkifejtéssel járó módja, ez a relaxáció lényege. Megjegyzés: a relaxáció fontos eleme az összes izom azonnali ellazulása a gravitációs ejtés befejeztével.

Kezdő tanulók túl sok fölösleges erőkifejtéssel játsszák az akkordokat, amely nem lehet pontosan irányítható. Minden szükségtelen erő és feszültség kiküszöbölhető a gravitáció használatával. Különös egybeesésnek tűnhet, hogy a gravitáció éppen a zongorázáshoz megfelelő erősségű. Pedig ez nem véletlen egybeesés. Az emberi faj a gravitáció hatása alatt fejlődött ki. A sétáláshoz, emeléshez, stb. szükséges erőnk úgy alakult ki, hogy pontosan passzoljon a gravitációhoz. Természetesen a zongorát ezen erőinkhez tervezték. Amikor igazán ellazulunk, játék közben érezni tudjuk a gravitációs erőt a kezeinken. Néhány tanár akkora hangsúlyt fektet az ellazulásra, hogy annak tökéletes eléréséig semmi mással nem foglalkozik. Ez talán túlzás - elegendő érezni a gravitációt, ez a szükséges és elégséges feltétele az ellazulásnak. A gravitációs ejtés a relaxáció gyakorlásának módja. Ha ezt az ellazult állapotot elértük, állandó és szerves részévé kell válnia zongorajátékunknak. A teljes ellazultság persze nem azt jelenti, hogy a játék során mindig csak a gravitációs erőt kell használjuk. Legtöbbször a saját erőnket is használni fogjuk. A "gravitáció érzése" csak az ellazultsági szintünk lemérésének egy módja.



Vissza a tartalomjegyzékhez
Másolat készítése csak a szerző neve, és e szerzői jogi nyilatkozat szerepeltetésével engedélyezett!
Copyright © 2009, copy permitted if author’s name, Chuan C. Chang, and this copyright statement are included.
A magyar változat a Szerző Jogi Törvény védelme alatt áll. Minden jog fenntartva!