Chuan Chang - A zongoragyakorlás alapjai

ELSŐ FEJEZET: ZONGORATECHNIKA

II. A ZONGORAGYAKORLÁS ALAPLÉPÉSEI


Chuan Chang - A zongoragyakorlás alapjai 15. Gyakorlást követő fejlődés (GyKF)

Csak egy bizonyos mennyiségű fejlődést várhatunk egy gyakorlás alatt, mert két fő útja van a fejlődésnek. Az első a nyilvánvaló fejlődés, ami a hangok és mozgások megtanulásának azonnali eredémnye . Ez történik azokkal a részekkel, amelyek játékához már rendelkezünk a megfelelő technikával. A második az úgynevezett gyakorlást követő fejlődés (GyKF) , amelyek pszcihológiai változások eredményei, ahogy új technikát sajátítunk el. Ez a változás lassú folyamata, amely hetek, hónapok alatt történik, mert idegek és izomsejtek fejlődése szükséges hozzá.

Ezért ahogy gyakorlunk, próbáljuk felmérni azt a fejlődést, amelynél abbahagyhatjuk az adott részt. Kezdjünk el mást gyakorolni, amint fölöslegessé válik egy rész gyakorlása. Általában ez kevesebb, mint 10 perc. Egy jó gyakorlás után az elkövetkezendő néhány mintha varázslat lenne, úgy fog fejlődni a technikánk. Ezért ha valamit jól csináltunk, és másnap leülünk a zongorához, azt kellene tapasztalnunk, hogy jobban megy. Ha ez csak egy napig történik, a hatás nem olyan nagy. Azonban a halmozódó hatás, amely hónapok és évek alatt következik be óriási lehet.

Általában hasznosabb több dolgot gyakorolni egy gyakorlás során, és hagyni őket egyidőben fejlődni (a nem gyakorlás ideje alatt!), mint túl keményen dolgozni egyetlen egy részleten. A túl-gyakorlás árthat a technikánknak, és feszültséghez vezethet, rossz beidegződéshez, sérüléshez. Egy bizonyos minimum mennyiséget kell gyakorolnunk, kb 100 ismétlés a GyKF-hez, hogy hatása legyen. De mivel arról beszélünk, hogy néhány ütemet gyakorlunk tempóban, több tucatnyi, vagy 100 alkalom mindössze néhány percet kell hogy igénybe vegyen. Ne bosszankodjunk, ha keményen gyakorlunk, és nem látunk azonnali fejlődést. Ez bizonyos részeknél természetes lehet. Ha nem találunk semmi javítanivalót abban, amit csinálunk, ideje befejeznünk, és hagynunk a GyKF-t, hogy befejezze. Persze csak akkor, miután megbizonyosodtunk róla, hogy eleget ismételtünk a GyKF-hez. Szintén bizonyosodjunk meg abban, hogy ellazulva gyakoroltunk, mert nem akarunk GyKF-t feszültségteli mozgással.

Több fajtája is van a GyKF-nek, attól függ milyen akadályok állnak előttünk. Az egyik módja, hogy megtudjuk, hogy mely különböző típusokkal állunk szemben az idő hosszában rejlik, amely 1 naptól több hónapig terjedhet. A legrövidebb idejűek a kondicionálással hozhatók kapcsolatba, mint mozgások, vagy izmok használata, amelyeket korábban nem használtunk, vagy a memória kérdése. A középtávúak (néhány hét) új idegkapcsolódásokkal hozhatók összefüggésbe, mint a 2K játéknál. A hosszútávúak az agy/idegek/izomsejtek tényleges növekedésével lehetnek összefüggésben (lásd III.7.a).

Mindent helyesen kell csinálnunk, hogy maximalizáljuk a GyKF-t. Sok tanuló nem tudja a szabályokat, és közömbösíthetik a GyKF eredményeit, amikor másnap játszanak, sőt ronthatják. A legtöbb hiba a gyors és lassú gyakorlás helytelen használatából ered; ezért a következő fejezetekben még meg fogjuk beszélni a helyes gyakorlási tempó kiválasztásának szabályait. Bármilyen feszültség, vagy fölösleges mozgás a gyakorlás során csökkenti a GyKF-t, és rossz beidegződésé válik. A leggyakoribb hiba a tanulóknál, amely semlegesíti a GyKF-t, a gyors játék a gyakorlás abbahagyása előtt. Az utolsó dolognak amit csinálunk, kellene lennie a legtökéletesebbnek, és a legjobb példának arra, amit elértünk, ez általában közepesen lassú sebességet jelent. Úgy tűnik, az utolsó átjátszásnak rendkivűli hatása van a GyKF-re. E könyv módszerei ideálisak a GyKF számára, főleg mert azt hangsúlyozza, hogy csak azokat gyakoroljuk, amiket nem tudunk eljátszani. Ha két kézzel játszunk lassan, majd elkezdjük felgyorsítani egy hosszabb részt, a GyKF nem elegendően kondicionált, mert nincs elég időnk arra, hogy biztosítsuk a megfelelő ismétlések számát. Ráadásul összezavarodik a GyKF folyamata, mert keveredik a nagymennyiségű könnyű rész a kis mennyiségű nehéz résszel, ráadásula tempó, mozgások stb. szintén helytelenek.

A GyKF nem újdonság; vegyünk három jól ismert példát: a testépítőt, a maratoni futót és a golfozót. A testépítőnek, miközben a súlyokat emelgeti, nem növekednek az izmai; valójában súlyt veszít. De az elkövetkező hetekben, a teste reagálni fog az ingerekre, és izom fejlődik. Minden izomnövekedés a gyakorlat után történik. Így a testépítő nem a gyakorlatok befejeztével méri, hogy mennyit nőttek az izmai, vagy mekkora súly tud felemelni, ehelyett arra koncentrál, hogy vajon a gyakorlattal eléri-e a megfelelő kondicionálást. A különbség a zongorázásban, hogy annak során a koordináció és sebesség fejlődik az erő és izomtömeg helyett. Ezért amíg a testépítő a lassú izmokat akarja növelni, az zongorista a lassú izmokat gyorssá akarja alakítani. A másik példa a maratoni futó. Ha még sosem futottunk egy mérföldet életünkben, és első alkalommal próbáljuk, valószínűleg negyed mérföldet tudunk megtenni, mielőtt leállnánk pihenni. Némi pihenés után megpróbálnánk újra futni, és megint kifáradnánk negyed mérföld után, vagy még hamarabb. Így az első futás nem eredményezne látható fejlődést. Ellenben másnap, már lehet, hogy egy harmad mérföldet futunk mielőtt elfáradnánk – megtapasztalván a GyKF-t. A maratoni futók így teszik képessé magukat 26 mérföld lefutására. A golfozóknál igen jellemző, hogy egyik nap jól ütik a labdát, de a másik nap szörnyűen, mert felvettek, egy rossz beidegződést. Ezért ha túl sokat ütünk a legnehezebb fajta ütővel, romlásnak indulnak az ütések, azonban ha a legkönnyebb ütővel ütünk javulhatnak; ezért fontos a gyakorlást a könnyű ütő használatával befejezni. Az analógia a zongorázással, hogy a gyors, erőteljes játék a GyKF csökkenéséhez vezet, míg az egyszerű gyakorlatok (rövid részek KK) javuláshoz vezetnek.

A GyKF főleg alvás során történik. Nem tudunk megjavítani egy autót, amíg az az autópályán van; ugyanígy, a test növekedése és karbantartása nem történhet az ébrenlét óráiban. Az alvásnak normáslinak kell lennie, éjszakai alvásnak, annak összes fő elemével, legfőképpen a REM (gyors szemmozgásos) alvással. Azért kell a babáknak annyi alvás, mert gyorsan nőnek. Lehet hogy nem lesz jó GyKF-ed, mert este nem alszol jól. A legjobb rutin a GyKF használatára az esti gyakorlás a kondicionáláshoz, és aztán annak reggeli felidézése. A GyKF-t sejthalál idézi elő; kemény gyakorlás éretlen sejthalált okozhat, és a test ezt is kiegyenlíti. Gondolhatunk arra, hogy 100 ismétlés nem okozhat sejthalált, de a sejtek mindig pótlódnak, és plusz munka növeli a pótlási arányt.


Vissza a tartalomjegyzékhez
Másolat készítése csak a szerző neve, és e szerzői jogi nyilatkozat szerepeltetésével engedélyezett!
Copyright © 2009, copy permitted if author’s name, Chuan C. Chang, and this copyright statement are included.
A magyar változat a Szerző Jogi Törvény védelme alatt áll. Minden jog fenntartva!