Chuan Chang - A zongoragyakorlás alapjai

ELSŐ FEJEZET: ZONGORATECHNIKA

III. VÁLOGATOTT TÉMÁK A ZONGORAGYAKORLÁSSAL KAPCSOLATBAN


Chuan Chang - A zongoragyakorlás alapjai 6/a. Miért kell memorizálni?

A memorizálás mellett szóló érvek igen nyomósak, ezért meglepő, hogy idáig ilyen sok ember nem vette észre ennek fontosságát. A haladó zongoristáknak muszáj memóriából, fejből játszaniuk, mivel a magas szintű technikai tudás ezt elvárja. Gyakorlatilag az összes tanuló (beleértve az önmagukat nem memorizálónak tartókat is) a nehéz részeket a memóriájukból játsszák. A nem memorizálóknak a kottára csak egyfajta pszichikai támaszként van szükségük, esetleg itt-ott egy kis segítségként. De valójában a bonyolultabb részeket ők is "kéz memóriából" játsszák (a magyarázatot lásd lejjebb).

E könyv értékei olvasás közben halmozódva gyűlnek össze, mivel a komplett egész egyben többet ér, mint a részeinek összege. Ugyanerre jó példa a memorizálás is. Hogy mindezt megértsük, nézzük meg azokat a tanulókat, akik nem memorizálnak! Ők, ha egy új darabot átvettek („megtanultak”), viszont még nem tudják hibátlanul eljátszani, általában leteszik a darabot, és tovább mennek a következőre. Részben azért, mert túl soká tart egy-egy új darab valódi megtanulása, részben pedig azért, mert a kottaolvasás nem segíti elő a nehéz darabok előadását. Statisztika szerint azok a tanulók, akik nem memorizálnak, sosem tanulják meg jól a darabokat, és ez korlátozza őket a technikájuk fejlődésében. Nos, ha képesek lennének gyorsan tanulni és ezzel egy időben memorizálni is, akkor a valóban megtanult darabokkal igazi zenét játszhatnának életük egész hátralévő részében! Itt nem csak arról beszélünk, hogy memorizáljunk-e egy darabot, vagy nem – itt egy élethossznyi különbségről van szó a művészi fejlődésünkben, és hogy lesz-e esélyünk valódi zenét alkotni, vagy sem. Ez a különbség egy előadóművész és egy olyan tanuló között, akinek sosem volt előadható darabja. A memorizálásnak sok más haszna is van, de a felsorolásuk helyett inkább megvitatjuk őket később, ahogy a memorizálás megtanulása közben találkozunk majd velük.

És végül, a memorizálás segíti a fiatalok agyi fejlődését, és lassítja a korral járó degenerálódást. A zongorajáték memorizálása nem csak a mindennapi memóriánkat javítja, hanem le is lassítja a korral járó emlékezetvesztést, sőt az agy memorizáló kapacitását is fejleszti. "Memória szakértővé" válhatunk, ami magabiztosságot adhat nekünk a visszaemlékezési képességünkben; a magabiztosság hiánya a rossz memória fő okozója, ahogy más problémáknak is, mint például a gyenge önértékelés. A memória hatással van az intelligenciára, a jó memória megemeli a számszerű IQ-t is.

Fiatal koromban az élet túl bonyolultnak tűnt, ezért hogy egyszerűsítsem, ösztönösen a "legcsekélyebb tudás alapelvét" követtem: minél kevesebb szükségtelen információt tömök az agyamba, annál jobb. Ez a teória a számítógép tárolójához hasonlít: minél több felesleges dolgot törölsz le, annál több használható tárhely marad. Ma már tudom, hogy ez az elv lustaságot szül, feledékenységi komplexushoz vezet, sőt árt az agynak is, hiszen ez olyan mintha azt mondanánk: ha kevesebb izmot használsz, erősebb leszel, mert több energiád megmarad. Az emberi agynak nagyobb a memóriakapacitása, mint amennyit egy ember belezsúfolhat egy élet alatt, de ha nem tanulja meg használni, sosem hozhatja ki a legjobbat belőle. Rengeteget szenvedtem ettől a korai tévedésemtől. Nem mertem tekézni járni, mert nem tudtam megjegyezni a pontjaimat, ahogy mindenki más. Mióta megváltoztattam a filozófiám, és megpróbálok mindent memorizálni, az életem jelentősen megváltozott. Még a golfpályák lejtőit és buckáit is megpróbálom megjegyezni játék közben. Ez nagymértékben kihat a golferedményemre. Talán mondanom sem kell, a zongorista karrieremben is leírhatatlanul nagy hasznát vettem.

Az emlékezés az agy egy asszociációs funkciója. Ez annyit jelent, hogy egy tárgyat valamilyen kapcsolattal társítunk egy másikhoz. Gyakorlatilag az agyunk eltárolja minden észlelésünket, tapasztalatunkat, akár tetszik, akár nem. És miután az agy áthelyezi az információt az átmeneti tárolóból az állandóba (ez az automatikus folyamat általában 2-5 percig tart), az gyakorlatilag egy életen át ott marad. Tehát amikor memorizálunk, nem az információ eltárolása a probléma, hanem a visszakeresés – ellentétben a számítógéppel, ahol minden adatnak van egy címe, a mi emlékezetünk egy ma még számunkra ismeretlen módon keres vissza. A legjobb ma ismert visszakeresési folyamat az asszociációs funkció: John telefonszámának előkeresése kapcsán először Johnra gondolunk, majd emlékszünk rá, hogy több telefonszáma is van, és végül eszünkbe jut, hogy a mobilszáma 123-4567. Vagyis a szám társítva van a mobilkészülékkel, ami Johnhoz társul. A telefonszám minden egyes számjegyének óriási kapcsolattömbjei vannak az életünk számokkal megélt tapasztalataihoz, egészen onnantól kezdve, amikor pici gyermekkorunkban megtanultuk őket. E társítások nélkül fogalmunk sem lenne arról, hogy mik azok a számok, és egyáltalán nem lennénk képesek visszakeresni őket. "John" szintén rengeteg társítással rendelkezik (a háza, a családja stb.), az agynak ezeket mind ki kell szűrnie, és követnie a "telefon" társítást, hogy megtalálja a számot. Mivel az agyunknak iszonyatosan nagy az információ-feldolgozási kapacitása, a visszahívási folyamat hatékonyabb, ha több társítás található. A társítások mennyisége pedig gyorsan növekszik újabb tárgyak bevonásával, mivel ezek egymással is kereszt-társíthatók. Ennek következtében az emberi memória szinte teljesen ellenkezően működik, mint a számítógép memóriája: minél többet memorizálunk, annál könnyebb lesz az új információ megjegyzése, mivel több társítást tudunk hozzá létrehozni. Az agy memóriakapacitása annyira nagy, hogy gyakorlatilag végtelennek tekinthető. Még a jó memorizálóknak sem „telítődik" az emlékezete, amíg az öregedés ki nem kezdi azt. Ahogy több és több dolog raktározódik el az emlékezetbe, a társítások száma mértanilag növekszik. Ez a mértani növekedés részben magyarázatot ad arra, miért van óriási különbség a jó-, és a gyenge emlékezetűek memorizációs kapacitása között. Tehát minden, amit a memóriáról tudunk, azt mutatja, hogy a memorizálás csakis a hasznunkra válhat.

Vissza a tartalomjegyzékhez
Másolat készítése csak a szerző neve, és e szerzői jogi nyilatkozat szerepeltetésével engedélyezett!
Copyright © 2009, copy permitted if author’s name, Chuan C. Chang, and this copyright statement are included.
A magyar változat a Szerző Jogi Törvény védelme alatt áll. Minden jog fenntartva!