Származtatott skálákA következő skálák sajátossága, hogy nem egyedi akkordokból, hanem akkordmenetekből származtatták őket. A legtöbbször hídként lehet őket használni akkordok között, s így két vagy több különböző akkord alá alkalmazhatjuk ugyanazt, vagy nagyon közeli rokon skálát. Ezt nevezzük az akkordok tömbösítésének. A blues skálaA blues skála rögtön a második helyet szokta elfoglalni a kezdő zenészek tanulmányaiban, a dúr skála után. Egy részük e két skálán kívül mást többé nem is tanul meg. A blues skála gyökereit nagy valószínűséggel az Afro-amerikai zenében kell keresni, a rabszolgaság korszakában. Mindenesetre a modern kori felbukkanásának pontos eredete ismeretlen. A C blues skála hangjai: C, Eb, F, F#, G, Bb. A skála második fokát, ami a moll skála kisterc hangjával azonos, blue note-nak (ejtsd: blú nót, szomorú hang) nevezik. Énekben ezt a hangot valahova az Eb és az E hang közé szokták intonálni. Hangszeres zenében különféle technikák születtek, amivel hasonló hatást lehet elérni. Például gitáron a húrokat nyújtják, fúvós hangszereken az E hangból ajakkal lehúzzák, billentyűkön pedig egyszerre ütik le az Eb és E hangokat. Néha a kis szeptimet, és a kvintet is blue note-ként kezelik, és nem pontosan a helyére éneklik/játsszák. Lehet alkalmazni olyan variációkat is, amikben a nagyterc, a kvint, vagy a nagyszeptim is benne van a skálában. Megjegyzendő, hogy ha a szűkített kvintet kivesszük a skálából, a moll pentaton skálát kapjuk, így ezt a két skálát helyettesíthetjük egymással. A blues skála szépsége, hogy a teljes blues akkordmeneten végig lehet játszani, miközben nincs igazi kerülendő hang. Ha megpróbálod pl. a C blues skálát játszani egy C7 akkord alá, egyből jó hangzást érsz el, mivel szinte bármi, amit játszhatsz, jól szól. Sajnos emiatt sokan túlhasználják a skálát, és így gyorsan ki is fogynak az érdekes ötletekből. Nem olyan sok frázis van, amit egy hatfokú skálából össze lehet állítani, és a legtöbbjüket már ezerszer játszották mostanáig. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy soha ne használj blues skálát. Épp ellenkezőleg: a jazzben létfontosságú szerepe van. De vigyázz, hogy ne zúgj bele abba a könnyű sikerélménybe, amit a blues dallamok véget nem érő darálásával szerezhetsz magadnak. Ehelyett inkább foglalkozz a harmóniai szókincsed bővítésével! Jó hasonlat ehhez a témához a beszélt nyelv. Nehéz dolog kis szókinccsel érdekes dolgokat mondani, bár Count Basie jó példa arra, hogyan lehet sokat kihozni a kevésből. Csakhogy nem mindegy, miért beszélsz keveset: azért, mert jól megválogatod a szavaidat, vagy mert nincs mit mondanod, vagy esetleg a szókincsed túl kicsi ahhoz, hogy a gondolataidat kifejezd. És ez a tanács természetesen nem csak a blues skálára vonatkozik! Nem mindig kell bonyolítanod a harmóniai játékodat, ha pl. egyébként másban elég kreatív tudsz lenni. Érdekessé lehet tenni a blues skálát különböző speciális dolgokkal, egyéni jegyekkel, hogy izgalmasabb legyen a hangzás. Szaxofonosok például dudálhatnak, vagy visíthatnak a hangszerükkel, rézfúvósok moroghatnak fújás közben, zongoristák pedig akár alkalmazhatnak cluster-t (ejtsd: klászter, sok hang egyszerre megszólaltatása, pl. az alkar segítségével). Moll skálákAz összhangzatos (harmonikus) moll skálát néha a m-maj7 akkord alá játsszák. A móduszainak nincs külön megnevezése, és a jazz zenészek nem is igen használják őket, illetve esetleg áthidalásként egy ii-V-i akkordmenet alatt. Vegyük pl. a következő akkordmenetet: | Bm7b5 | E7alt | Am-maj7 |. Mindhárom akkord alá játszható az A összhangzatos moll, ahelyett, hogy kijátsszuk a hagyományos B lokriszi, E alterált, és az A melodikus mollt. Úgy is mondhatjuk, hogy a harmonikus moll második móduszát játszhatjuk egy m7b5 akkord alá, az ötödiket pedig egy alterált domináns alá. Még ha nem is használod az egész akkordmenet alatt a harmonikus mollt, használhatod az ötödik módját a ii-V-i moll akkordmenetben, az V alá. Ennek előnye, hogy csak egy-egy hangban különbözik a B lokriszitól és az A melodikus molltól. Hátránya, hogy a skála alaphangja itt kerülendő. Hasonlóan használhatod a melodikus mollt: az ötödik móduszát játszhatod egy ii-V-i akkordmenetben az V alá, ha a másik két akkord skáláit össze akarod kötni. Viszont az A melodikus moll nem jó választás a Bm7b5 alatt, mert a skálában F# van F helyett. Egyébként ez az egyetlen hang, ami különbözik a harmonikus és a melodikus moll skálában. Az, hogy egy domináns szeptimakkord alá a harmonikus vagy a melodikus moll skála ötödik módját választod, a dal hangnemétől is függhet. Példánknál ha a F# benne van az előjegyzésben, akkor a melodikus moll diatonikusabban, a hangnemhez illeszkedőbben hangzik. Ha nem ezt szeretnéd elérni, használd a harmonikus mollt, az kevésbé diatonikus. És ellenkezőleg: ha a F# nincs az előjegyzésben, a harmonikus moll hangzik diatonikusabban. Másik megközelítés, ha megnézed, hogy melyik moll áll közelebb az előző, vagy a következő akkordra játszott skáládhoz. Aztán attól függően, hogy milyen sound-ot akarsz elérni, válaszd azt a skálát, amelyik több vagy kevesebb hangban egyezik a szomszédos skálákkal. Bebop skálákA dúr bebop skála egy sima dúr skála, amihez hozzáadtuk a felemelt kvintet, vagy a leeresztett szextet. A C dúr bebop skála hangjai: C, D, E, F, G, G#, A, B. Major szeptimakkord, vagy bővített major szeptimakkord alá lehet használni. Jól jöhet még áthidalásként egy olyan akkordmenetben, mint pl. a | Cmaj7 | Bm7b5 E7 | Am |. Ebben az esetben az egész akkordmenet alá játszható ugyanaz a C dúr bebop skála. Másként is megközelíthetjük ugyanezt: magát a skálát játsszuk a Cmaj7 alatt, a nyolcadik móduszát játsszuk a Bm7b5 alatt, a harmadikat az E7 alatt, és a hetediket az Am alatt. Ezek a móduszok érthetően nagyon hasonlítanak a dúr, lokriszi, alterált és a moll skálákra. Észrevehető, hogy egy A moll ii-V-i akkordmenetre használtuk a C dúr bebop skálát. Általánosságban elmondható: bármelyik dúr bebop skálát felhasználhatjuk a párhuzamos moll skála ii-V-i akkordmenetére. Egy másik fajta bebop skála a domináns bebop skála, amelyik a mixolídra hasonlít, de van benne egy nagyszeptim hang pluszban. A C domináns bebop skála hangjai így: C, D, E, F, G, A, Bb, B. Ezt a skálát a domináns szeptimakkordoknál lehet felhasználni. A nagyszeptim hang nem feltétlenül kerülendő hang, ha átvezető hangként használják a C és a Bb között. Ugyanez a hang (B) az Fmaj7 akkord megemelt kvartja, amit éppen a C7 akkord szokott követni. Létezik még a moll bebop skála is, ami egy dór skála, hozzáadva a megemelt tercet. A C moll bebop skála hangjai: C, D, Eb, E, F, G, A, Bb. Ezt moll szeptimakkordok alá lehet használni, és gyakran használják moll blues akkordmenetekben, hogy erősítsék a domináns szeptimhang "érzést". Szintetikus skálákA blues és a bebop skálákat néha szintetikus skáláknak nevezik, mert nem illeszkednek bele a klasszikus zeneelméletbe, és láthatóan különleges esetekre találták ki őket. Igazából bármennyi ilyen szintetikus skálát lehet alkotni dúrtercekből, molltercekből és bővített szekundokból. Bátran kísérletezhetsz ezzel: fejlessz magadnak saját egyéni skálákat, és keresd meg, hogy hova használhatod fel őket!
|
|
All content copyright © The Outside Shore Marc
Sabatella / marc@outsideshore.com |