Megjegyzés a hangnevekhez

Sokaknak okoz kavarodást a nálunk (és általában Európában) használt hangnevek, és az amerikai hangnevek közti különbség. Hallottam már több magyar klasszikus zenészről, akik nem hitték el, hogy az amcsik a H hangot B-nek nevezik. Volt, aki azt hitte, én tanultam meg hibásan a hangokat... :-)

Nos, a tény az, hogy a jazz zene odaátról származik, ezért a legtöbb jazz fakebook, kotta, vagy zenei irodalom az amerikai rendszert használja. Sajnos emiatt ismerni kell, és felismerni is tudni kell mindkét megnevezést. Két fő különbség van a hangrendszerek között. A kisebbik az, hogy az amerikai rendszerben nem használnak külön neveket a módosított hangokra. Egyszerűen a hang betűje után odateszik (és mondják) a módosítójelet.

Pl. Cisz => C# = C sharp (ejtsd: sárp), vagy: Esz => Eb = E flat (ejtsd: flet).

A nagyobbik különbség, hogy õk a mi H hangunkat nevezik B-nek (a H hangnév náluk nem is létezik), és az európai B hang neve náluk Bb. Vagyis:

európai: C Cisz/Desz D Disz/Esz E F Fisz/Gesz G Gisz/Asz A B H
amerikai: C C#/Db D D#/Eb E F F#/Gb G G#/Ab A Bb B

A félreértések elkerülése végett egy olyan átmeneti megoldást is lehet alkalmazni, hogy a H hangot H-nak nevezzük, a B-t pedig Bb (Besz)-nek. Ez ugyan zeneelméletileg nem helyes, de a gyakorlatban ettõl még jól használható. Ebben a könyvben mégis inkább meghagytam az eredeti amerikai hangneveket, hiszen az összes jazz anyagban, kottákban, stb. mindenhol ezt használják, így hosszabb távon mindenképp célszerû ezt megszokni.

Makrai Balázs, a fordító