Chuan Chang - A zongoragyakorlás alapjai

ELSŐ FEJEZET: ZONGORATECHNIKA

II. A ZONGORAGYAKORLÁS ALAPLÉPÉSEI

Sok tanuló az alábbi gyakorlási rutin szerint dolgozik: 

1. Először skálagyakorlással, vagy technikai gyakorlatokkal melegítsd be az ujjaidat. Folytasd ezt 30 percig, vagy tovább is, ha van rá időd. Így tudod fejleszteni a technikádat, különösen a Hanol sorozattal, vagy hasonló gyakorlatokkal.
2. Ezután végy egy új zenedarabot, lassan játszd el a kottából az első egy-két oldalt, gondosan együtt a két kézzel. Ezt a lassú játékot addig ismételd, amíg viszonylag jól megy, ezután fokozatosan gyorsulj fel a kívánt tempóra. Erre a célra metronómot is használhatsz.
3. Két órás gyakorlás után az ujjak szinte repülnek, így kedved szerinti gyorsaságban játszhatsz, élvezheted az élményt, mielőtt befejeznéd. Végül is elfáradtál a gyakorlásban, jár a pihenés, kijátszhatod a szívedet teljes sebességgel, itt az ideje élvezni a zenét!
4. Ha már kielégítően tudod játszani a darabot, memorizáld, és gyakorold addig, amíg a "kezedben lesz" a zene.
5. Az előadás vagy a tanóra napján minél többször gyakorold el a darabot eredeti tempóban (vagy gyorsabban!), hogy biztosan csúcsformában legyen. Ez az utolsó esély, így minél többet gyakorolsz, annár jobb.

ENNEK A MENETRENDNEK MINDEN EGYES LÉPÉSE HIBÁS! A fentiekkel szinte garantálható, hogy a tanuló nem fog a középhaladó szint fölé jutni, még napi több órás gyakorlással sem. Ez a módszer például nem szól arról, mit tegyen a tanuló, ha lehetetlen futammal találkozik. Kivéve, hogy ismételgesse azt tovább, néha akár egy életen át is, anélkül, hogy pontosan tudná, mikor és hogyan fogja a szükséges technikát megszerezni. Ezzel a zongoratanulás feladatát egy az egyben a tanulóra hárítottuk. Ráadásul az előadás zeneileg lapos lesz, és szinte elkerülhetetlenül lesznek benne rontások. Ezt mind meg fogjuk érteni, miután az alábbiakban leírt hatékonyabb módszerekről olvasunk.

Azért hagy fel oly sok tanuló a zongorázással, mert nem fejlődik. A tanulók okosak, különösen a fiatalabbak: "miért dolgozzak rabszolgaként amikor semmit nem tanulok meg?". Jutalmazzuk meg őket, és több odaadást kaphatunk tőlük, mint amennyit bármely tanár kívánhat! Lehet az ember orvos, tudós, ügyvéd, sportoló, vagy bármi más, és ezzel párhuzamosan még jó zongorista is. Mindez azért lehetséges, mert léteznek módszerek, amelyekkel a technika gyorsan elsajátítható, ahogy hamarosan látni fogjuk.

Figyeljük meg, hogy a fenti gyakorlási rutin egy "intuitív" (vagy "ösztönös") módszer. Ha egy átlagos intelligenciájú embert kitennénk egy lakatlan szigetre egyetlen zongorával, valószínűleg ő is egy ilyen gyakorlási menetrendet találna ki magának. Ezért az a tanár, aki ilyen rutin szerint tanít, tulajdonképpen nem tanít semmit - a módszer ösztönös. Amikor először kezdtem összeállítani e könyv "helyes gyakorlási elveit", leginkább az tűnt fel, hogy sokuk mennyire ellenkezik az ösztönökkel. Később szó lesz róla, hogy miért van ez így, de ez szolgál a legjobb magyarázatul, miért használja olyan sok tanár az ösztönös megközelítést. Ezek a tanárok sosem tanulták meg a korrekt módszereket, így természetszerűen az ösztönösek felé húznak. Az a probléma az ösztön elleni módszerekkel, hogy nehezebb őket magunkévá tenni, mivel az agyunk folyamatosan azt diktálja nekünk, hogy rossz úton haladunk, térjünk inkább vissza az ösztönös módszerek felé. Ez a nyomás leküzdhetetlenné válhat a tanóra, vagy az előadás előtt -- próbáljuk csak meg egy (informálatlan) tanulónak azt mondani, ne élvezkedjen a megtanult darabbal a gyakorlás végén, vagy hogy ne gyakorolja agyon magát az előadás napján! Nem is csak a tanulókon vagy a tanárokon múlik ez. Még a szülők, vagy a jó szándékú ismerősök is befolyásolják a fiatal tanulók gyakorlási rutinját. Az informálatlan szülők mindig az ösztönös módszerek használatára erőltetik a gyermeküket. Többek között ezért is kérik a jó tanárok a szülőktől, hogy menjenek el gyermekük órájára. Ha a szülő tudatlan, tulajdonképpen garantáltan a tanár utasításai ellen fogja terelni a tanulót.

"Látszólag szerencsések" azok a tanulók, akik a helyes módszerekkel indultak már az elején. Nekik viszont óvatosnak kell lenniük később az életben, ha nem ismerték meg a helytelen módszereket. Amint otthagyják a tanárt, ők is az intuitív módszerekbe botolhatnak, és nem fogják érteni, hogy miért esik szét egyszerre minden. Mint az egér, amelyik még sosem látott egérfogót -- mindig ráharap. Ezek a "szerencsések" gyakran tanítani sem tudnak, mert nem tudhatnak róla, hogy sok ösztönös módszer katasztrófához vezethet. Másrészt, a látszólag "peches" tanulók, akik előbb ösztönösen tanultak, és csak aztán váltottak át a jobbakra, meglepő előnnyel rendelkeznek. Ismerik a jó és a rossz módszereket is, ezért gyakran jobb tanárnak bizonyulnak. Habár ez a könyv a helyes módszereket tanítja, legalább annyira fontos azt is tudni, mit NE tegyünk, és miért. Ezért tárgyaljuk itt ilyen részletesen a leggyakrabban előforduló hibás módszereket.

A következő részekben egy helyes gyakorlási rutin elemeit írjuk le. Nagyjából abban a sorrendben következnek, ahogy a tanulónak egy új darab megtanulásához szüksége van rájuk.