Chuan Chang - A zongoragyakorlás alapjai

ELSŐ FEJEZET: ZONGORATECHNIKA

II. A ZONGORAGYAKORLÁS ALAPLÉPÉSEI


Chuan Chang - A zongoragyakorlás alapjai 9. Akkord-leütés

Tegyük fel, hogy a "dó-szó-mi-szó" kvartolát akarjuk gyors egymásutánban ismételve játszani ("Alberti kíséret"), ahogy az Beethoven Holdfény Szonátájának 3. tételében is hallható. A gyakorlandó hangok sorrendben CGEGC, ebből az utolsó C hang a kötés. Mivel a kötő hang az első hanggal azonos, ezt a kvartolát végtelen hosszan tudjuk megállás nélkül "körbe" játszani. Ha először 1K játszva lassan kezdenénk, és fokozatosan gyorsulnánk fel, "gyorsasági falba" ütköznénk. Ez az a sebesség, amelyet túllépve minden szétesik, és feszültség keletkezik. Ezt a gyorsasági falat úgy lehet ledönteni, hogy a kvartolát egy akkordként (CEG) játsszuk. Ezzel a lassú sebességről végtelen sebességre ugrottunk fel! Ezt nevezzük akkord-leütésnek. Így már csak a lelassulást kell megtanulnunk, ami azért könnyebb, mert így nincs gyorsasági fal. A kérdés már csak az - hogyan lassítsunk le?

Üssük le az akkordot egymás után többször, "ugráljunk" rajta a kezünkkel le és fel, olyan gyakorisággal, ahogy majd a kvartolát ismételni fogjuk (pl. 1-2 között másodpercenként). Ez segít a kéznek, csuklónak, alkarnak, vállnak, stb. megtanulni, hogyan viselkedjenek a gyors ismétléseknél, és így tudjuk tornáztatni a megfelelő izmokat. Az ujjaink közben a gyors játékhoz alkalmas pozíciót veszik fel, kényelmesen pihennek a billentyűkön, kissé behajlítva. Lassítsuk és gyorsítsuk a leütések, az "ugrálás" frekvenciáját (akár a szükséges sebesség fölé is!), és közben figyeljük meg, hogyan kell a csukló, alkar, ujjak, stb. helyzetét megváltoztatni, hogy a legkényelmesebb legyen, és hogy ne fáradjunk el. Ha egy idő után fáradni kezdünk, akkor rosszul csinálunk valamit, vagy még nem sikerült az akkordok ismétlésének technikáját elsajátítanunk. Addig kell gyakorolnunk, amíg kifáradás nélkül tudjuk csinálni, hiszen ha egy akkorddal sem megy, végképp nem fog menni egy kvartolával.

Ahogy gyorsítunk, ne emeljük messzire a kezünket a billentyűktöl, akár el se emelkedjünk róluk. Az egész testünket adjuk bele: a vállakat, a felkarokat, az alkarokat, a csuklót. Mintha nem is az ujjainkkal, hanem a vállunkal és a karunkkal játszanánk. Amint ez puhán, ellazulva, tempósan, és elfáradás-mentesen megy, sikerült fejlődnünk. Mindenképpen hibátlan akkordokat kell játszanunk (vagyis mindegyik hang egyidőben érkezzen meg), mert ha nem ügyelünk erre elég érzékenyen, nem leszünk elég pontosak a gyors játékhoz sem. Fontos gyakorolni az ugrálást lassan is, mert így tudunk a pontosságon és az ellazuláson dolgozni. A pontosság jobban fejlődik a lassú játék során. Abszolút lényeges viszont, hogy nagyobb sebességre gyorsítsunk fel (még ha csak egy rövid időre is), mielőtt lelassulunk. Lassítás közben próbáljuk meg megtartani a gyors játékhoz szükséges mozdulatokat, mert ez az, amit végső soron gyakorolnunk kell.



Vissza a tartalomjegyzékhez
Másolat készítése csak a szerző neve, és e szerzői jogi nyilatkozat szerepeltetésével engedélyezett!
Copyright © 2009, copy permitted if author’s name, Chuan C. Chang, and this copyright statement are included.
A magyar változat a Szerző Jogi Törvény védelme alatt áll. Minden jog fenntartva!