Chuan Chang - A zongoragyakorlás alapjai

ELSŐ FEJEZET: ZONGORATECHNIKA

II. A ZONGORAGYAKORLÁS ALAPLÉPÉSEI


Chuan Chang - A zongoragyakorlás alapjai 11. Párhuzamos sorozatok (PS)

Most, hogy a CEG akkord balkézzel kielégítően megy, próbáljuk meg hirtelen kvartolára váltani az akkordot, néhány különböző tempóban! Ehhez már mozgatni kell az ujjainkat, de ez a mozgás legyen minimális. A sikeres váltáshoz egyesítenünk kell a megfelelő kéz- és karmozgást (lásd Fink, Sándor), de ez már egy magasabb szintű feladat, amiről később lesz szó; térjünk vissza inkább egy kicsit! Tegyük fel, hogy ez a váltás most még nem megy, ezért most bemutatunk egy nagyon hatásos módszert ennek a gyakori problémának a megoldására.

Egy nehéz futam megtanulásának a legalapvetőbb módja, ha két hangonként építjük azt fel, az akkord-leütést használva. A bal kézzel játszandó CGEG példához visszatérve, kezdjük az első két hanggal. Ez egy 2 hangból álló akkord-leütés (pontosabban: hangköz leütés). Játsszuk ezt a két hangot pontosan egyszerre, fel-le pattogva a kezünkkel és a két ujjunkkal (5 és 1), ahogy azt korábban a CEG akkordnál tettük! Ezután, hogy ezt a két hangot gyorsan egymás után játsszuk, továbbra is mindkét ujjunkat egyszerre mozgatva lefelé, tartsuk az 1-es ujjunkat egy picit feljebb, mint az 5-öst, így az 5-ös érkezik le korábban. Ez így most egy gyors, két hangos arpeggio. Mivel az ujjainkat egyszerre mozgatjuk lefelé, és csak enyhén késleltetjük az egyiket, olyan közel játszhatjuk időben őket egymáshoz, amennyire csak akarjuk, a késleltetés csökkentésével. Így lehet végtelen sebességről lelassulni!

Vajon bármilyen hangkombinációt lehetséges így végtelen gyorsan játszani? Nyilván nem. De honnan tudhatjuk, hogy melyeket lehet, s melyeket nem? Hogy válaszolni tudjunk erre a kérdésre, be kell mutatnunk a párhuzamos játék elvét. A fenti módszert a lefele együtt mozgó ujjakkal, párhuzamos játéknak hívjuk, mert az ujjak együtt, azaz párhuzamosan mozognak lefelé. Egy párhuzamos sorozat (PS) a hangok egy olyan csoportja, amely egyszerre lejátszható egy kézzel. Minden PS lejátszható végtelen sebességgel. Az egymást követő ujjak közötti késést fázisszögnek nevezzük. Egy akkordnál a fázisszög értéke nulla az összes ujjra. Ezeket, és a kapcsolódó többi fogalmat szisztematikusabban elmagyarázzuk a IV.2 részben. A "párhuzamos sorozat" elnevezés azért is szükséges, hogy megkülönböztessük a zeneelmélet "akkord" és "hangköz" fogalmaitól, melyek eltérő jelentéssel bírnak. A legnagyobb PS sebesség úgy érhető el, ha a fázisszöget a legkisebb érzékelhető értékre vesszük. Ez a legkisebb érték nagyjából megegyezik az akkord lejátszásakor bekövetkező hibával. Más szavakkal: minél pontosabb az akkordunk, annál pontosabb lehet az elérhető sebességünk. A fentiekben ezért szenteltünk oly sok helyet a tökéletes akkord gyakorlásának.

Miután leküzdöttük a CG-t, jöhet a következő GE (1-3), aztán az EG majd végül a GC, és így befejezzük, összekapcsoljuk a kvartolát. Ezután párokba kötjük őket, CGE, stb., és így rakjuk össze az egészet. Megjegyezzük, hogy a CGE (5-1-3) önmaga is PS, ezért a kvartola létrehozható 2 PS-ból is (5-1-3 és 3-1-5). Ebben az esetben a 3-as a kötés. Ez gyorsabb, mint a 2 hangból álló PS-ok használata, de egyben nehezebb is. Az általános szabály a PS-ok használatára: a gyakorlandó részt a lehető legnagyobb PS-ekből állítsuk össze, az ujjrenddel összhangban maradva. Ezt csak akkor bontsuk fel kisebb PS-okra, ha a nagy túl nehéznek bizonyul. A III.7-es rész foglalkozik részletesen a PS-ok használatával.

Miután egyetlen kvartolát már jól le tudunk játszani, gyakoroljuk kettőt egymás után, majd hármat, stb. Végül pedig bármennyit tudunk majd belőle játszani. Amikor először az akkordot pattogtattuk, a kéz le-fel mozgott, de végül, amikor a kvartolákat játsszuk gyors egymásutánban, a kéz egészen szilárd. Ehhez majd kézmozdulatokat, stb. kell adni - de ezekről később lesz majd szó.

A második nehéz rész a Für Elise-ben egy arpeggióval végződik, mely 3 PS-t tartalmaz: 123, 135 és 432. Először gyakoroljuk külön a PS-okat (pl. 123), aztán adjuk hozzá a kötőhangot (1231), majd kössük őket párokba, (123135) stb. Így végül felépíthetjük a teljes arpeggiót.

Ahhoz, hogy bármely gyakorolt rész simán és zeneien szóljon, két dolgot kell teljesítenünk: (1) a fázisszöget pontosan irányítsuk (ujj-függetlenítés), és (2) egyenletesen kössük össze a PS-okat. A referencia könyvekben elmagyarázott ujj/kéz/kar mozgások e két feladat találékony megoldására irányulnak. Sok ilyen témát fogunk majd átvenni a III. fejezetben is. A referenciák hasznos társai ennek a könyvnek. Segítségül, hogy melyik könyvet használjuk, rövid áttekintést írtam néhányukhoz a Referenciák fejezetben.

Ahhoz, hogy a PS-okat a leghatékonyabban használhassuk, a III. fejezet nagyját el kell olvasni. A párhuzamos játékot, amelyről a fentiekben írtunk, "kötött fázisú" párhuzamos sornak nevezzük. Ezzel a legkönnyebb kezdeni, de nem ez a végső célunk. A technika elsajátításához teljes ujj-függetlenségre van szükségünk, és nem a kötött fázisú ujjakra. A PS-ok két dolgot valósítanak meg: megtanítják az agyunkat a rendkívül gyors játék elvére, és bemutatják a kezeinknek, hogy milyen érzés gyorsan játszani. Azoknak, akik sohasem játszottak még ilyen gyorsan, ezek teljesen új és idegen élmények. A párhuzamos játék hozzásegít a felgyorsuláshoz, így különböző mozgásokkal kísérletezhetünk, hogy meglássuk, melyikek működnek. És mivel a bemutatott módszerekkel percek alatt több száz próbálkozást is tehetünk, ez a kísérletezés gyorsan lefolytatható.



Vissza a tartalomjegyzékhez
Másolat készítése csak a szerző neve, és e szerzői jogi nyilatkozat szerepeltetésével engedélyezett!
Copyright © 2009, copy permitted if author’s name, Chuan C. Chang, and this copyright statement are included.
A magyar változat a Szerző Jogi Törvény védelme alatt áll. Minden jog fenntartva!