A melodikus moll harmóniái

A klasszikus zenészek háromféle moll skálát különböztetnek meg. A moll skála, amiről eddig beszéltünk, tulajdonképpen nem más, mint az aeol mód, vagy természetes moll, tiszta moll. A két másik mollskálát azért származtatták belőle, hogy további érdekes harmóniai és dallami lehetőségeket nyissanak meg. Vegyünk egy ii-V-i akkordmenetet egy moll hangnemben. Az alaphangra épített akkord egy moll szeptim, a második fokra épített akkord egy félszűkített szeptim. A mollban például Am7 és Bm7b5. Az ötödik fokra épített akkord egy moll akkord, a példánkban Em7. Az Em7 akkord feloldódása Am7-re nem olyan erős, mint az E7-é az Am7-re. Emellett az Am7 nem is szól úgy, mintha tonika lenne, inkább, mintha fel kellene oldani egy D akkordra. Ezeket a problémákat megoldhatjuk, ha a moll skála hetedik fokát megemeljük egy félhanggal (A mollban pl. emeljük fel a G-t G#-re). Így az új skála ötödik fokára épített akkord E7 lesz, az alaphangra épített pedig egy A moll hármas egy nagy szeptimhanggal, írásmódja: Am-maj7, (vagy A- és egy háromszög). Ezzel sokkal erősebb lesz a ii-V-i feloldódása. A skála, amit kaptunk: A, B, C, D, E, F, G#, s ezt harmonikus, vagy összhangzatos moll skálának nevezzük, mivel azért származtattuk, hogy a természetes mollhoz képest új, érdekesebb harmóniákhoz, hangzatokhoz jussunk.

A dúr skála hetedik fokát vezetőhangnak hívjuk, mivel félhanggal van csak a tonika alatt, és ezért dallamilag jól rávezet. A természetes moll skálának a hetedik foka viszont egészhang távolságra van a tonikától, ezért nem olyan erős a vezetése. Habár a harmonikus moll skála tartalmazza a jó vezetőhangot, de a hatodik és a hetedik fok közötti lépés (A harmonikus mollban az F és a G#) dallamilag nem szép. Ezt a hangközt nevezik bővített szekundnak. Ugyanúgy hangzik, mint egy mollterc, csakhogy nincsen skálahang a két hang között. Ezt a hangközt disszonánsnak tekintik a klasszikus zenében. Hogy ezt a helyzetet megoldjuk, a hatodik fokot is felemelhetjük egy félhanggal (F-ről F#-re), így megkapjuk a melodikus moll hangsort. A klasszikus zenében ezt a skálát csak emelkedő dallamoknál használják, ereszkedő dallamnál a természetes mollskálát szokták alkalmazni, mivel olyankor a G#-nek nem kell feloldódnia az A tonikára. A jazz harmóniavilágában viszont nem különböztetjük meg ezeket. Emelkedésre és ereszkedésre is a melodikus mollt használjuk (A, B, C, D, E, F#, G#)

Mind a harmonikus, mind a melodikus moll skála kifejezi a m-maj7 (i) akkordot, ezért mind a kettő használható erre az akkordra. A melodikus mollt a m6 jelzésű akkordokra is használhatjuk, habár, ahogy már volt róla szó, ez a jelzés a dór skálára is utal. A melodikus moll módjaiból igen érdekes harmóniákat lehet előhozni, a jazz-zenészek gyakran használják is őket. Ezeket a skálákat nem jegyzik külön a klasszikus zenében, ezért a neveik sincsenek szabványosítva, mint a dúr skála módjai.

Fríg #6

Nincs külön neve a melodikus moll második móduszának. Az A melodikus moll második módja: B, C, D, E, F#, G#, A. Ez a skála a fríg módra hasonlít, a különbség a felemelt hatodik fok. Ezért is lehet fríg #6-nak nevezni, de ez nem szabványos név. A skálát a fríg mód csereskálájaként lehet használni.

Bővített líd

A melodikus moll harmadik módját bővített líd skálaként ismerik. A melodikus mollban a bővített líd C-vel indul, a hangjai pedig C, D, E, F#, G#, A, B. Ez a skála egy bővített major szeptimakkordot tartalmaz (C E G# B), jelölésére a Cmaj7#5, a Cmaj7-aug, vagy a Cmaj7+ használható. Ha ezt az akkordot tartalmazza egy szám, akkor a bővített líd skála a megfelelő választás. A maj7#5 akkordot csereakkordként is szokták használni a sima maj7 akkord helyett.

Domináns líd

A melodikus moll negyedik módusza a domináns líd, vagy líd b7. Ha megvizsgáljuk, rá fogsz jönni, miért. A melodikus mollban a domináns líd hangjai: D, E, F#, G#, A, B, C. Ez a skála a D dúr skálára emlékeztet (D, E, F#, G, A, B, C#), két alterációval: a líd mód felemelt negyedik fokával, és a mixolíd mód leeresztett hetedik fokával. A mixolíd volt az egyik lehetőség a domináns hetes akkordra, de a negyedik fokot kerülni kellett. A domináns líd nem tartalmazza ezt a kerülendő hangot. A líd skálához hasonlóan a domináns líd is furcsa lesz első hallásra, de egészében véve érdekesebb a mixolídnál, ha a domináns hetes akkordra játszod.

Ezt a soundot, vagyis a domináns szeptimre játszott felemelt negyedik fokot sokan használták a bebop korában, és sok kritikát is kaptak e "hagyományellenes" hangzás miatt. Ez ihlette meg Thelonious Monk-ot is a Raise Four c. kompozíciójához, amelyben a dallam jellemzője a felemelt negyedik fok. A domináns líd használatára D7#11 akkordjelzés szólít fel. A bebop zenészek leeresztett ötödik foknak hívták ezt, D7b5 akkordjelzéssel. Ez viszont inkább a szűkített skálára utal, ld. később.

Az ötödik mód

Ennek a módnak nincs külön neve, és leginkább egy moll hangnemű ii-V-i akkordmenetből a V akkordra szokták játszani. Erről is ld. később.

Lokriszi #2

A melodikus moll hatodik módját lokriszi #2-nek szokták nevezni, mivel ez tulajdonképpen a lokriszi mód, megemelt második fokkal. Pl. a F# lokriszi skála a G dúrból származik, és a hangjai F#, G, A, B, C, D, E, a F# lokriszi #2 skála pedig az A melodikus mollból, hangjai: F#, G#, A, B, C, D, E. Mivel a m7b5 akkord felett a lokriszi mód második foka kerülendő, a lokriszi #2-t lehet használni helyette. Szokták félszűkített skálának is nevezni ezt a hangsort.

Alterált skála

A melodikus moll hetedik módját szűkített egészhangú skálának is szokták nevezni, mert megtalálhatók benne a szűkített skálának, és az egészhangos skálának az elemei is (ld. később). Egy másik gyakran használt név az alterált skála. Hogy megértsük ezt az elnevezést, menjünk vissza egy kicsit az akkordok bemutatásához. Az akkordokat tercek egymásra rakosgatásával kapjuk. A hármashangzatok három tercből állnak, a négyeshangzatok, v. szeptimakkordok pedig négyből. C dúr hangnemben a domináns szeptimakkord G7. Tartalmaz egy alaphangot (G), egy terchangot (B), Egy kvintet (D), és egy szeptimet (F). Ha erre rátercelünk (A), van egy nónakkordunk: G9. Ha teszünk rá még egy tercet, vagyis C-t, van egy G11-es akkordunk. A C hang a negyedik a skálában, és általában kerülendő. Ezt a jelzést akkor használjuk, ha a negyedik fokra mindenképpen szükségünk van, pl. egy sus akkordnál. Ha még egy tercet rátornyozunk, E-t, akkor kapjuk a G13-as akkordot. Ebből általában a C-t kihagyjuk. Még egy terc az alaphang G-re vezetne vissza minket.

Ezt az akkordot úgy alterálhatjuk, ha az akkord hangjait félhanggal emeljük ill. leeresztjük. Az alaphangot, a tercet, és a szeptimet nem szoktuk alterálni, mert ezeknek meghatározó szerepük van az akkordban. Ha bármelyiküket is megváltoztatnánk, az akkord domináns jellege megsemmisülne. A felemelt 11-esről már beszéltünk. A megmaradt értelmes alterációk a kvintet és a nónát érintik. A G7 akkord esetében ezek a hangok a leeresztett kvint (Db), a megemelt kvint (D#), a leeresztett nóna (Ab), és a felemelt nóna (A#)

És most térjünk vissza az úgynevezett alterált skálához! A G alterált skálát Ab melodikus mollból származtatjuk, és a hangjai G, Ab, Bb/A#, Cb/B, Db, Eb/D#, F. Először is figyeld meg, hogy ez a skála tartalmazza a G7 akkord alaphangját, tercét, és szeptimét (G, B, F). A többi hangok, Ab, Bb, Db, és Eb, sorban a leeresztett nóna, a felemelt nóna, a leeresztett kvint, és a felemelt kvint. Más szavakkal: a domináns 9-es akkord összes lehetséges alterációja szerepel ebben a skálában. Az akkord, amely ezt a skálát kívánja, gyakran G7alt jelzéssel szerepel, habár a G7#9#5, vagy a G7#9 is elő szokott fordulni. A b9-et és a b5-öt nem szokás használni a jelölésben, mert bár előfordulnak a skálában, egy másik skálára, a szűkített skálára utalnak (ld. később)

Az alterált skála, és az akkord, amelyet kifejez, sokkal összetettebb, mint az eddig említett domináns hetes akkordok, és skálák. Ez a post-bop jazz egyik legfontosabb soundja. Foglalkozz vele egy kicsit hosszabb ideig, hogy ismerősen csengjen később. Zongorán bal kézzel játssz egy alaphangot, egy tercet, és egy szeptimhangot egyszerre, a jobbal pedig az alterált skála hangjait, illetve abból épített dallamokat. Használhatod ezt a skálát akkor is, ha csak egy egyszerű domináns hetes szerepel a kottán, de zenekaron belül vigyázz ezzel, mert a többiek mixolíd, vagy domináns líd hangokat játszhatnak, és az alterált skálád disszonánsan fog szólni mellettük. Ez sem feltétlenül rossz, csak tudjál róla, hogy milyen hatást keltesz vele.

All content copyright © The Outside Shore

Marc Sabatella / marc@outsideshore.com
P.O. Box 147151, Edgewater, CO 80214-7151