Célok

Mindannyian zenészek vagyunk. Néhányunk előadó zenész, a legtöbbünk pedig hallgató zenész. Az előbbiek általában az utóbbiak közé is tartoznak. Megpróbálom az előadó és hallgató kifejezéseket használni a zenész és nem zenész helyett. A könyv elsősorban azoknak az előadóknak szól, akik jazz-improvizációt akarnak tanulni. Ezen kívül azoknak a hallgatóknak is szól, akik szeretnék jobban érteni a zenét. Úgy hiszem, mindkét "zenészfajta" profitálhat a jazz megértéséből, és ezzel nagyobb zenei élvezethez juthat.

Ez az írás sok helyen feltételez némi alapvető zenei tudást, mint például a zenei kottázás ismeretét. Erősen javaslom, hogy keríts valahonnan egy zongorát, hogy egyszerű példákat le tudj játszani. Ahhoz, hogy használni lehessen e könyvet, az előadóknak kell legyen némi alapvető hangszeres tudása. A hallgatók legyenek elnézőbbek a technikai részeknél, és ne merüljenek túl mélyre a részletekben.

Három fő célja van ennek az oktatóanyagnak: hogy megtanítson a jazz nyelvére, segítsen megérteni a más zenészek által előadott jazzt, és hogy az előadókat elindítsa a rögtönzés útján. A "jazz nyelv" leginkább a stílusok, a történelem és a zeneelmélet nyelve. Nyelve a zenei jegyzeteknek, az interjúknak, a szövegkönyveknek, és az olyan kifejezéseknek, mint a "Bebop", a "Trane", vagy a "domináns líd". Elsajátításával egy olyan alaphoz jutsz, ami segít megérteni magát a zenét. Habár kétségkívül lehet élvezni John Coltrane zenéjét elméleti tudás nélkül is, a harmóniák gyakorlati ismeretével új alapokra lehet helyezni az értékelést. Lehet improvizálni igazi elméleti háttér nélkül is, de azok a történetek, amelyek nagy zenészekről szólnak, akik még a kottát sem ismerik, általában messze eltúlzottak. Szerintem minden zenész fejlesztheti játékát, ha a teóriákat tanulmányozza.

Körvonalak

Ez az írás úgy van megszerkesztve, hogy lépésenként vezessen rá a jazz játékra mindenkit, akár az előadót, akár egy jobban értesült hallgatót. Ezen lépések legtöbbje az előadóknak szolgál jól, de a zenét inkább csak hallgatni vágyóknak is érdemes kipróbálniuk a lehető legtöbb példát. Ez ugyanis fejleszti a hallást, és megismertet olyan nézőpontokkal, amikre magadtól nem is gondolnál.

A lépések, amiken ebben a könyvben végigmegyünk:

  1. Hallgass sokféle jazz stílust
  2. Sajátítsd el a jazz alapjait
  3. Tanuld meg az akkord-skála kapcsolatokat
  4. Tanuld meg, hogyan alkalmazd az elméletet a rögtönzésben
  5. Tanulj meg kísérni más szólistákat
  6. Játssz más zenészekkel
  7. Hallgasd a zenét elemző módon
  8. Rúgd fel a szabályokat
Ezeket fogjuk részletesebben taglalni a továbbiakban.

Egy része az itt bemutatott anyagnak abszolút alapfokú, egy része inkább haladó. Akik sok jazz zenét hallgattak már, de maguk nem játszanak, valószínűleg a történeti áttekintést vázlatosnak fogják érezni, de az elméletet roppant nehéz olvasmánynak találják majd. Mások türelmetlenül fogják átugrani pl. a dúr skáláról szóló részt, de összezavarodnak a sok és sokféle zenész elemzésénél. Felmerül a kérdés, miért kell egy ilyen széleskörű tudáshalmazt a fejünkre zúdítani. Én úgy hiszem, ahhoz, hogy az improvizációt megérthessük, szükség van a történelem, a teóriák és a jazz technikák megértésére is. Fontosnak érzem, hogy mindezeket egyesítsük magunkban, ha igazán érteni akarjuk a zenét.

Más források

Ne csak innen tanuld a jazz improvizációt! Jerry Coker, David Baker, és mások könyveit is lehet olvasni. Némelyikük az alapokat tárgyalja, és nem ennyire szerteágazó. Más könyvek egészen magas szintűek, és remélem, hogy ez az írás elég hátteret biztosít ahhoz, hogy ezekkel megbirkózz.

Az elméleti tankönyvek mellett az előadók fontos forrásanyagai a fakebook-ok (ejtsd: fékbuk). Ezek általában számok százait tartalmazzák, de csak a dallamot, a szöveget (ha van), és a harmóniavázat írják le. Néhány ilyen fakebook-, és tankönyv-címet megtalálhatsz a függelékekben.

Gyakorlásnál hasznos lehet, ha egy ritmusszekcióval játszol együtt (zongora, bőgő, dob), de ez nem minden esetben mûködik. Jamey Aebersold készített egy "játszd-velünk" sorozatot e célból. Ezekhez a felvételekhez, kazettákhoz és CD-khez tartozik egy könyv, amelyik leírja az összes darabot fakebook formában. A hanganyagon csak a kíséret hallható, a dallamot és a szólót neked kell játszanod hozzá. A zongorát és a bőgőt külön sztereó csatornára vették fel, hogy le tudd halkítani őket külön-külön, ha magad is ezeken a hangszereken játszol. Minden előadónak javaslom, hogy gyűjtsön be néhány ilyet. A Down Beat magazinban találhatsz hirdetéseket róluk.

Egy másik lehetőség a "Band-In-A-Box" (ejtsd: bend in ö boksz) nevű számítógépes program. Ez több géptípusra is megszerezhetõ. A programban szöveges formában beírhatod a szám akkordjait, és ebből a gép előállít egy ritmusszekció-partitúrát, amit aztán le tudsz játszani egy szintetizátor MIDI portján keresztül. Ez egy elég valósághû zenekari hangzást eredményez, és ha jók a szintetizátor hangszínei, észre sem fogod venni, hogy nem élõ ritmusszekcióra játszol. Floppy lemezeken százával lehet hozzájutni ilyen kész MIDI-zenékhez. E témában a Keyboard magazinban találsz hirdetéseket.



All content copyright © The Outside Shore

Marc Sabatella / marc@outsideshore.com
P.O. Box 147151, Edgewater, CO 80214-7151