Dallamos építkezés

Az egyik legfontosabb cél a dallamos játék kell legyen. Nem kell feltétlenül "kedves kis dallamokat" játszani, de kell legyen valamiféle ív, valami folyamat a dallamban, és ennek önmagában is érdekesnek kell lennie. Tudatosnak kell lenned a ritmika és a harmónia építkezésében is, én ezeket is a dallamos építkezés témaköréhez sorolom. Nem könnyű ezt tanítani, és talán itt van a kreativitásra a legnagyobb szükség. Bárki megtanulhatja az akkordokat és a hozzá tartozó skálákat, de hogy ezek hogyan szólalnak meg, az már attól függ, hogyan tudja alkalmazni az illető ezt a tudást. A dallamépítésről sok hasznosat olvashatsz Hal Crook "How To Improvise" c. könyvében, különösen a ritmikai variációkról, egészen haladó szintig. Két további könyvben magas szintű technikai értekezéseket találsz a harmóniai építkezésről: George Russell "The Lydian Chromatic Concept Of Tonal Organization For Improvisation" című, és David Liebman "A Chromatic Approach To Jazz Harmony And Melody" című könyve.


Dallamvezetés

Oda kell figyelned a szólód körvonalaira! Gyakori módszer, hogy a szólót hasonlóképp alakítjuk, mint ahogy egy történetet mesélünk el. Egyszerűen indítunk, több kisebb csúcspontot is érintünk menet közben, mígnem megérkezünk a csattanóhoz, és végül jön a befejezés. A legtöbb esetben ez jól működik, de időnként el is térhetsz ettől a formátumtól. Kezdhetsz erősebben, vagy befejezheted pont a tetőfokon, elhagyva a lezárást. Lent maradhatsz végig kis lendülettel, így lusta hatást kelthetsz, bár nyilván nem akarod untatni sem a hallgatóságot. Egyenletes tempóban fokozatosan változtathatod az intenzitást. Figyelheted a hallgatóság hangulatát, és e szerint váltogathatod a stratégiádat, mint ahogy egy színpadi komikus is teszi. Küzdened kell azért, hogy irányítani tudd a hallgatóságodban keltett érzelmeket!

Van néhány gyakran alkalmazott eszköz, amiket Te is felhasználhatsz a szólód szerkesztésekor. Az egyik legfontosabb az ismétlés. Miután a szólista lejátszott egy motívumot, gyakran megismétli, esetleg egy kicsit megvariálja. Sokszor a motívum (vagy a variációja) háromszor hangzik el, mielőtt valami más következik. Ez a variálás lehet például transzponálás, vagy lehet akár csak egyes hangok alterálása, s ezzel a dallam máris egy másik akkordra/skálára illeszkedik. El lehet csúsztatni időben a dallamot, vagyis pl. nem az ütem második negyedénél kezdeni, hanem a harmadiknál. És át is lehet ritmizálni, akár gyorsabban vagy lassabban játszani.

Az ismétléshez kapcsolódik a kérdés-felelet elv. Ahelyett, hogy csak megismételnéd a dallamodat, úgy veheted, hogy az egy kérdés volt, és játszol rá egy választ, egy feleletet. Mintha azt kérdeznéd zenében: "Voltál ma a boltban?", és azt válaszolnád rá: "Igen, jártam ma a boltban".

A legtöbb hangszeren megteheted, hogy hangosabban, magasabban, gyorsabban játszol, ha növelni akarod az intenzitást, illetve lágyabban, mélyebben, lassabban, ha csökkenteni. Az egyszerű ritmusok, mint pl. a negyedek vagy nyolcadok, általában nyugodtabbak, mivel a hangsúlyok a leütésekre kerülnek. Összetett ritmusoknál, mint pl. a szinkópa, a hangsúlyok legtöbbször nem a leütésre esnek. Egy érdekes ritmikai eszköz a hemiola, amikor két különböző metrumot szembeállítunk egymással. Ilyen például, ha negyedes triolákat játszunk 4/4-ben.

Egyetlen hosszan kitartott hang is intenzitást kelt, habár a zongoristáknak trillákat, vagy oktávismétléseket kell használniuk, hogy ezt a hatást elérjék. Ha egy hangot, vagy rövidke frázist hosszabban ismételgetünk, az is hasonló hatást kelt. De használnod kell a fejed, és tudnod kell, mikor lesz belőle elég!

Frázisok alkotása

Nem szabad úgy felfogni az akkordok és a skálák közti kapcsolatokat, hogy azok korlátozzák, vagy meghatározzák a játszható hangokat. Ezek egyszerűen csak mankók, útjelzések, hogy segítsenek az ötleteidet a hangszered ujjrendjeihez idomítani. De nem szabad, hogy az ötleteket a skálák diktálják! Vegyük például a jazz-énekeseket: kevesen vannak, akik skálák alapján énekelnek, a legtöbbjük ennél közvetlenebb módon egyből a hangjába tudja vinni az ötleteit. Ez az az ok, ami miatt a hangszeres játék mellett énekléssel is gyakorolni kell az improvizációt. Nem számít, hogy mennyire képzetlen a hangod, számodra az sokkal természetesebb, közelebb áll, mint bármilyen hangszer. Ezért az ötleteidet jobban ki tudod vele fejezni, mintha megpróbálnád őket lejátszani. Az énekeseket pedig pont az ellenkezője szokta megkötni, vagyis a dallamaikban kevesebb az összetett harmóniai ötlet, mivel nekik nincs jól begyakorolt ujjrendjük, amire támaszkodhatnának. A skálaelmélet valóban lehet az ötletek forrása, de ne az legyen az egyetlen!

Próbálj skálaszerű dallamsorokat játszani, amik többnyire lépésekből állnak, íves dallamokat, amik főleg ugrásokból építkeznek. Próbáld meg e kettőt ötvözni. És miközben a hangok megválasztásán járatod az eszed, ne feledkezz meg a ritmikai tartalom variálásáról sem. Kezdő improvizálók tipikus szokása, hogy akaratlanul is majd' minden motívumukban ugyanazt az egy-két ritmikát használják. Játssz olyan dallamokat, amelyek főleg felekből és negyedekből állnak, vagy olyanokat, amelyek nyolcadokból, és triolákból. És játssz olyanokat is, amelyek kombinálják ezeket.



All content copyright © The Outside Shore

Marc Sabatella / marc@outsideshore.com
P.O. Box 147151, Edgewater, CO 80214-7151