Játék akkordmenetekre

Amint már van fogalmad az akkordjelölések és a skálák közti kapcsolatról, illetve a dallamos játékról, már el is kezdhetsz akkordmenetekre improvizálni. Előadás közben a ritmusszekció körvonalazza neked az akkordokat, és hozza a tempót, miközben te rögtönzött dallamokat játszol a skálákra támaszkodva. Gyakran az akkordok ütemenként változnak, így neked is lépést kell tartanod a skálák váltogatásával. Nem jó azonban, ha csak az aktuális egyetlen akkordban gondolkozol. Meg kell próbálnod olyan dallamokat hozni, amik a jelenlegi akkordról következőre vezetnek.

Elsősorban a terchang és a szeptimhang definiálja az akkordot. Ha ezeket a hangokat emeled ki a játékodban, akkor biztosíthatod, hogy a dallam erősen illeszkedjen az akkordmenetre. És ellenkezőleg: ha főként a többi skálahangot alkalmazod, harmóniai gazdagságot adhatsz a hangzáshoz. Szabadon használhatsz skálán kívüli hangokat is, ha úgy érzed jónak. A bebop játékosok sokszor használják a bekerítést, amikoris a célhang előtt a félhanggal feljebbi, és a félhanggal lejjebbi hang is megszólal. Ez a vezetőhang-elvből származik, csak itt nem két hangot kötünk össze, hanem a kromatikát használjuk fel a hang kiemelésére, illetve késleltetésére.

Habár rengeteg a lehetséges akkordmenet, van néhány alapvető építőelem. Ezek megmagyaráznak sok akkordváltást, amivel találkozni fogsz. Ha ezekkel megismerkedsz, jó úton leszel arra, hogy bármilyen akkordmenetet lejátssz, ami eléd kerül. Az előadóknak mind a 12 hangnemben gyakorolniuk kell a következőkben tárgyalt akkordmeneteket, ha igazán folyékonyan akarnak játszani. Esetleg kitalálhatsz néhány saját egyéni frázist ezekre a menetekre, de ennél fontosabb, hogy egyszerűen csak fedezz fel bennük sok különböző ötletet, minden hangnemben. Így fogsz tudni majd IGAZÁN improvizálni rájuk, ahelyett, hogy mindig azokat a frázisokat játszanád, amiket éppen az adott hangnemben kényelmesen tudsz játszani. Kísérletezned kell különféle megközelítésekkel, és meg kell tanulnod, hogyan válaszd meg a hangokat, hogy az adott akkordtípushoz az adott helyzetben az általad kívánt hangzást elérhesd.

Amellett, hogy olvasol ezekről a fogalmakról, hallgatnod is kell más zenészeket, ahogyan ők alkalmazzák ezeket. Indulásnak a legjobbak erre az 1950-es évek legnépszerűbb jazz-zenészei: Miles Davis, Clifford Brown, Sonny Rollins, John Coltrane, Cannonball Adderly, Art Pepper, Red Garland, Hank Jones, Herb Ellis, Joe Pass, Paul Chambers, és Ray Brown. Bármelyik album, amely ebből az időből származik, és közülük valaki játszik rajta, jó példa lehet az akkordmenetekre való játék gyakorlásához.


ii-V

A jazzben a legfontosabb akkordváltás a ii-V, amely aztán feloldódhat I-re, vagy sem. A legtöbb dalban ii-V meneteket találsz véges-végig több különböző hangnemben elszórva. Nézzük például ezt a menetet:

| Cmaj7 | Dm7 G7 | Em7 | A7  | Dm7 | G7  | Cmaj7 |.


Itt három ii-V menetet láthatunk. A második ütem egy ii-V-öt formál C-ben, habár valójában nincs ott a C (I) a harmadik ütemben. A 3-4-5. ütemekben egy ii-V-I-et látunk D mollban, és végül az 5-6-7. ütem is egy ii-V-I, ismét C-ben. Sok eszköz létezik, amit felhasználhatsz, ha ii-V menetekre játszol. Lássunk most ebből néhányat!


Dúr hangnemek

Dúr hangnemben a ii-V-I menet akkordjai: moll szeptim, domináns szeptim, és major szeptim. Az első skálaválasztásaid, amiket ezekre tanultál: dór, mixolíd, és dúr. C-ben az akkordok Dm7 - G7 - Cmaj7 lesznek, így a megfelelő skálák: D dór, G mixolíd, és C dúr. Ahogy már biztosan látod, ezek mind ugyanannak a C dúrnak a móduszai. Ezért, ha ii-V menetet látsz dúr hangnemben, játszhatod rá végig az I-hez tartozó dúr skálát. Ez valamivel könnyebbé teszi, hogy akkordokon átvezető dallamokat játssz, vagyis túllépj az egyedi akkordokon. Az ilyen meneteket, ahol az akkordok skálái egymás móduszai, diatonikus akkordmeneteknek nevezzük. Ezekre könnyű játszani, de gyorsan unalmassá válhatnak, mert végül is ugyanazt a hét hangot játszod hosszabb időn át. Adhatsz neki egy kis változatosságot, ha más megfelelő skálát használsz az akkord alá, pl. D moll, G domináns bebop, és C líd.

A leggyakrabban úgy szokták érdekessé tenni a ii-V meneteket, hogy a domináns (V) akkordot alterálják. Sokszor ezek az alterációk meg is vannak adva a kottában. Ha viszont nincs, akkor tiéd a lehetőség, hogy ezt megtedd. Jó dolog lehet, ha a szólista, és a kísérő ugyanazokat az alterációkat játsszák, de ez nem túl praktikus improvizálás közben, hacsak nincs a kísérődnek olyan elképesztően jó füle, hogy meghallja a te alterált hangjaidat. Egyébként ez nem is olyan életbevágó.

C hangnemben helyettesítheted a G7 akkordot G7#11, G7alt, G7b9b5, vagy G7+ akkorddal, hiszen mindegyik betölti a domináns szerepet, de mégis más skálákat céloznak meg. Pl. ha a G7#11-et választod, akkor a menet ez lesz: D dór, G domináns líd, C dúr.

Egy másik lehetőség a domináns alterálására a tritónusz csere. Ez annyit jelent, hogy lecseréljük a domináns akkordot a tőle tritónusz távolságra lévő domináns szeptimakkordra. Példaként C-ben a G7 helyére Db7 kerül. Ez lehet, hogy furcsának tűnik, de van néhány nagyon alapos oka annak, hogy mégis működik. Az akkord harmadik és hetedik foka adja meg annak hangzását, és funkcióját, ugye? Ha megnézed a Db7 akkordot, azt látod, hogy Db, F, Ab, és B hangokból áll, ami azonos egy G7-es akkord b5, 7, b9, és 3 hangjaival. A G7 terce és szeptime (B és F) lett a Db7 szeptime és terce. Ezért a Db7 akkord igen hasonló egy G7b9b5 akkordhoz, mind hangzásában, mind funkciójában. Emellett a basszusban a Db oldódása igen erős C-re, majdnem vezetőhang erősségű.

Ha megtörtént az akkordcsere, akkor miért ne játszhatnánk bármilyen skálát, ami a Db7 akkordhoz tartozik? Példa: D dór, Db mixolíd, C dúr. Ha a mixolíd helyett másik skálát alkalmazunk, az meglepő dolgokat eredményezhet. Próbáld ki a Db domináns lídet, ami egyébként egy Db7#11 akkordot jelentene a kottában. Ismerősnek tűnik? Az kell legyen, mert a Db domináns líd, és a G alterált skála ugyanannak az Ab melodikus moll skálának a móduszai. Ha egy Db domináns lídre alapuló dallamot játszol, az összeegyeztethető a G alterált skálával is. Fordítva is igaz: A Db alterált és a G domináns líd is ugyanannak a D melodikus mollnak a módjai, és így kicserélhetők egymással. Még tovább gondolkodva, a Db és a G fél-egész skálák is azonosak, mint ahogy az egészhangos skáláik is. Ezek még további magyarázatok arra, hogy miért is működik ilyen jól a tritónusz csere.

Moll hangnemek

Moll hangnemben a ii-V meneteknél nincs olyan probléma, hogy túl diatonikusan hangzanának. Mivel mollban az akkordmenetek előállításához általában a harmonikus mollt használjuk, a ii-V menet A mollban így nézne ki: | Bm7b5 E7 | Am-maj7 |. Ha megpróbálunk az E7-ből egy nónakkordot csinálni, látni fogjuk, hogy az A harmonikus mollból jött F hanggal az E7b9 akkordot kapjuk. Ez minden alteráció nélkül is meghívja a B lokriszi, E fél-egész szűkített, és A melodikus moll skálákat, és ezek elég gazdagok ahhoz, hogy további alterációra ne is legyen szükség.

Mindemellett a legtöbb technikát, amit a dúr skálákban használunk, mollban is alkalmazhatjuk. Használhatjuk a dallamos vagy a harmonikus moll skálát is az i akkordra, vagy a párhuzamos dúr hangnem dúr bebop skáláját, akár az egész akkordmenetre. Az E7 akkord különféle változatait is alkalmazhatjuk, mint pl. E7alt, E7+, vagy akár E7sus, vagy csinálhatunk tritónusz cserét, hogy Bb7-et kapjunk, stb. Cserélhetünk a ii akkordnál is, például használhatjuk a lokriszi #2 skálát, vagy kicserélhetjük a Bm7b5-öt sima Bm7-re, aminek a F# hangja az A harmonikus moll helyett az A melodikus mollra utal inkább. Ha a ii akkordból nónakkordot alkotunk, a C hang az A melodikus mollból Bm7b9 akkordot generál, ezáltal a B fríg skála is alkalmazható. A ii Bm-t akár II B7 akkordra is cserélhetjük, vagy még inkább B7alt-ra, mert az tartalmazza a D hangot is a Bm7-ből. És alterálhatjuk az i akkordot is, kicserélhetjük egy egyszerű Am7-re, és használhatjuk bármelyiket annak számos skálája közül, mint pl. A moll, A fríg, A moll pentaton, stb.

Blues

A "Blues" eléggé sokértelmű szó: nem csak egy általános zenei stílust jelent, hanem akkordmenetek egy csoportját, sőt köznapi nyelvben egy hangulatot is kifejez, ahogy mondani szokták: "I've got the blues" (ejtsd: ájv gát dö blúz, szabadon fordítva: érzem a blues-t). A blues-nak, mint stílusnak gazdag történelme van, ami ennek az olvasókönyvnek a terjedelmét bőven meghaladja. Az alap tizenkét ütemes blues-ről volt már szó korábban, azt változatlan formában ma is gyakran használják a rock, és az R&B zenékben is (ejtsd: árenbí, Rhythm and Blues = ritmus és blues). Az alap blues akkordmenet mindössze három akkordot használ, az I, IV, és V akkordokat:

|| I  | I  | I  | I  |         ami pl.      || F  | F  | F  | F  |
 | IV | IV | I  | I  |      F hangnemben     | Bb | Bb | F  | F  |
 | V  | IV | I  | I  ||      így néz ki:     | C  | Bb | F  | F  ||.


Általában mindegyik akkordot domináns szeptimként játsszák, habár nem is szerepelnek ebben a funkcióban, nem oldódnak fel tonikára. Az F blues skálát az egész akkordmenet alatt lehet játszani. Természetesen bármelyik hangnemben lehet bluest játszani, de a legnépszerűbbek a jazz zenészek között a F, Bb és Eb, míg a rockzenészek az E, A, D, és G hangnemeket szeretik. Ez leginkább a különböző hangszerek hangolása miatt van így. A népszerű jazz hangszerek, mint a trombita és a különféle szaxofonok általában Bb-re vagy Eb-re vannak hangolva, vagyis a lejegyzett C hang ezeken a hangszereken Bb-, vagy Eb-ként szólal meg. Emiatt az ilyen hangszerekre írt kották transzponálva vannak. A hangszerek ujjrendjei általában a C hangnemet teszik könnyen játszhatóvá, ami ugye valójában Bb vagy Eb, a hangszertől függően. A rockzenében a gitár dominál, és a gitárokat úgy hangolják, hogy a "keresztes" hangnemeket lehet könnyen játszani rajtuk.

Ha egy jazz zenekarban a három akkordos blues körre valaki csak a blues skálában játszik, az nagyon hamar öregessé válik. A swing korszak környékén kezdődött, és a bebop idejében vált legfeltűnőbbé, hogy a zenészek elkezdtek hozzányúlkálni az alapformához. A blues menet egyik gyakori adaptációja, amit ma is sokszor használnak a jazz zenészek a "jam session" (ejtsd: dzsem szesön, közös improvizálás) összejöveteleken, a következő:

|| F7   | Bb7  | F7   | F7    |
 | Bb7  | Bb7  | F7   | D7alt |
 | Gm7  | C7   | F7   | C7    ||.


Ez a menet szélesebb lehetőségeket biztosít a skálaválaszték terén, mint a hagyományos három akkordos blues. Például a 8-9. ütem V-i menetet formál G mollban, és a 9-11. ütemek ii-V-I formulát alkotnak F-ben.

Az ötlet, hogy ii-V-öket adjunk a blues akkordmenethez, további variációkra ad lehetőséget. Nézzük pl. ezt:

|| F7     | Bb7    | F7        | Cm7   F7    |
 | Bb7    | Bdim   | F7        | Am7b5 D7alt |
 | Gm7    | C7alt  | F7  D7alt | Gm7   C7alt |.


Ezzel a körrel különösen gyakran lehetett találkozni a bebop korában és persze azóta is. Megfigyelhető, hogy a 4-5. ütembe bekerült egy Bb dúr ii-V-I, a 8-9. ütembe egy G moll ii-V-i, és a 11-12. ütembe pedig egy G moll V-i. Megemlítendő még a szűkített akkord is a 6. ütemben, ez csereakkordként funkcionál a domináns szeptim helyett, hiszen a Bdim és a Bb7b9 egyaránt ugyanazt a Bb fél-egész (vagy B egész-fél) skálát jelenti. Ugyanilyen cserét lehet még alkalmazni a második ütem második felénél is.

Tritónusz cserékkel lehet még más variációkhoz is jutni, pl. Ab7-et lehet játszani D7alt helyett a 8. ütemben. Meg lehet változtatni az akkordok minőségét is: például ezt az Ab7-et Abm7-tel is lehet helyettesíteni. Egy másik gyakori csere a 11. ütemben az F7 helyett egy A7alt. Ez azért működik, mert az akkordokban több közös hang van, köztük a tonika F, és mert az A7alt a rá következő D7alt és Gm7 akkordokkal együtt egy G moll ii-V-i-et formál.

Charlie Parker a végletekig vitte ezeket a módosításokat a "Blues for Alice" c. számban:

|| Fmaj7  | Em7b5 A7b9 | Dm7   G7    | Cm7   F7  |
 | Bb7    | Bbm7  Eb7  | Am7   D7    | Abm7  Db7 |
 | Gm7    | C7         | Fmaj7 D7alt | Gm7   C7  |.

Ez a legtöbb eddig említett technikát alkalmazza. Érdemes egy ideig kísérletezni ezzel az akkordmenettel.

A 'Rhythm Changes' akkordmenet

A bebop kor egyik leggyakoribb akkordmenetének forrása az "I Got Rhythm" című George Gershwin dal, népszerűségben csak a blues előzte meg. Ezt a formát egyszerűen csak rhythm changes (ejtsd: ridm cséndzsiz, jelentése: ritmusváltások) néven szokták nevezni. Természetesen ebben is - akárcsak a blues-ban - sokféle variációs lehetőség van. A legtöbb rhythm changes-re alapuló szám Bb-ben van, és igen gyors tempóban játsszák őket, sokszor 200 BpM felett (beats per minute, ejtsd bítsz per minit: percenkénti leütések száma). Ezek a dalok 32 ütemes AABA szerkezetűek:

A || Bbmaj7 G7  | Cm7    F7  | Bbmaj7 G7 | Cm7   F7  |
   | Fm7    Bb7 | Ebmaj7 Ab7 | Dm7    G7 | Cm7   F7  ||

A || Bbmaj7 G7  | Cm7    F7  | Bbmaj7 G7 | Cm7   F7  |
   | Fm7    Bb7 | Ebmaj7 Ab7 | Cm7    F7 | Bbmaj7    ||

B || Am7        | D7         | Dm7       | G7        |
   | Gm7        | C7         | Cm7       | F7        ||

A || Bbmaj7 G7  | Cm7    F7  | Bbmaj7 G7 | Cm7   F7  |
   | Fm7    Bb7 | Ebmaj7 Ab7 | Cm7    F7 | Bbmaj7    ||


Ebben a menetben sok ii-V akkordváltás van. A ii-V részben tárgyalt alterációk közül bármelyiket lehet a rhythm changes-en alkalmazni. Sok dalban van néhány alteráció az alapformához képest, főleg az 'A' részek utolsó 4 ütemeiben. Gyakori változtatás, hogy a második akkordot (G7) Bdim szűkített akkorddal helyettesítik, vagy az ötödiket (Bbmaj7) Dm7-tel. Az előbbi alterációról már beszéltünk a szűkített skáláknál. Az utóbbi esetében egy I akkordot cserélünk le egy iii akkordra, amelyeknek három vagy négy közös hangja van, a skálájuknak pedig csak egyetlen különböző hangja. Emellett a Dm7 és az utána következő G7 együtt ii-V-öt alkot C mollban, ezért ez egy különösen erős csere harmóniai szempontból.

A rhythm changes legfontosabb jellemzői az A részekben ismételgetett I-VI-ii-V-ök (vagy csereakkordjaik), illetve a kvinteket lépkedő hangnemváltások a középső B részben, ami aztán az eredeti tonikára ér vissza az utolsó A részben. Ha improvizáló zenész akarsz lenni, folyékonyan kell tudj az alap rhythm changes-ben játszani, különösen Bb hangnemben, és járatos kell legyél azokban a variációiban is, amiket a különféle daloknál alkalmaznak. Ez arra is jó lehetőség, hogy kipróbáld, amit a ii-V-ökről tanultál, és dolgozz rajta, hogy a gyors tempó is menjen.

A 'Coltrane Changes' akkordmenet

Habár nem ő volt az első, vagy az egyetlen, aki alkalmazta, mégis John Coltrane-hez kötődik a különösen összetett "Coltrane Changes" akkordmenet. Olyan sajátos szerzeményeiből vehetünk rá példát, mint a "Giant Steps" és a "Countdown" a Giant Steps c. lemezről, vagy az átharmonizált standard-ek a My Favorite Things c. lemezről, pl. a "But Not For Me". Nem kis mértékben ezeknek köszönheti Coltrane a hírnevét.

A Coltrane Changes fő jellemzője a hangnem nagytercekkel való emelkedései. A Giant Steps akkordmenete a következő:

|| Bmaj7  D7  | Gmaj7  Bb7 | Ebmaj7    | Am7   D7   |
 | Gmaj7  Bb7 | Ebmaj7 F#7 | Bmaj7     | Fm7   Bb7  |
 | Ebmaj7     | Am7    D7  | Gmaj7     | C#m7  F#7  | 
 | Bmaj7      | Fm7    Bb7 | Ebmaj7    | C#m7  F#7  ||


Az első hangnem itt a B, aztán G, utána Eb, majd ugyanez a három ismétlődik körbe-körbe, ezáltal a hangnem végig nagytercekkel emelkedik.

Ezt az ötletet Coltrane sokféle módon dolgozta tovább. Például csereként használta fel egy sima ii-V menet helyére. A "Countdown" menete (szabadon) a "Tune-Up" c. Miles Davis szerzeményen alapszik. Az utóbbi ezzel a négy ütemmel indul:

| Em7    | A7         | Dmaj7     | Dmaj7 |


Ez egy szimpla ii-V-i menet D dúrban. A "Countdown" első 4 üteme pedig:

| Em7 F7 | Bbmaj7 Db7 | Gbmaj7 A7 | Dmaj7 |


Coltrane ugyanazzal a ii akkorddal kezd, aztán modulál a félhanggal feljebb lévő domináns szeptimakkordra. Innen indítja a nagyterces ciklust, Bb hangnemről Gb-en keresztül, végül D-be visszaérkezve. A következő négy ütem harmóniailag azonos, kivéve, hogy ez C dúrban lévő ii-V-re alapszik. Az aztán következő négy pedig szintén ugyanez, Bb-ben.

A Coltrane Changes-re szólózni kihívást jelent, mert látszólag nagyon gyakran változik a hangnem. Nem játszhatsz rá egy egyszerű diatonikus skálát több ütemen keresztül. Ezeket a dalokat általában gyorsan játsszák, és itt is könnyen bele lehet esni abba a csapdába, hogy csak arpeggiókat játszik az ember az akkordok hangjaira. Különösen figyelned kell rá, hogy dallamokat alkoss, ha ilyen, vagy hasonlóan összetett akkordmenetre improvizálsz!



All content copyright © The Outside Shore

Marc Sabatella / marc@outsideshore.com
P.O. Box 147151, Edgewater, CO 80214-7151