Szabad improvizáció

Az improvizáció szabadságának a következő foka, ha teljesen eltöröljük az akkordokat. Attól függően, hogy meddig akarsz elmenni, leszámolhatsz a hagyományos értelemben vett dallamokkal, ritmusokkal, hangzásokkal, vagy formával. Sok különféle megközelítés létezik a szabad játékhoz, de az igazi lényege az, hogy egyáltalán nincsenek szabályok. Technikai részletek helyett most inkább más zenészek példáit vesszük szemügyre.

Sok Ornette Coleman szerzeményben egyáltalán nincsenek akkordok, ide tartozik a legtöbb freebop kvartettjével készített felvétele Don Cherry-vel az Atlanticnál. A téma csak a dallamot tartalmazza, a szólók pedig ennek a dallamnak a variációi, vagy legalábbis a darab általános érzetéhez illeszkednek, nem pedig egy akkordmenethez. Ezek a felvételek többnyire nagyon is dallamcentrikusak, és így sok hallgató számára megközelíthetők. A walking bass, és a 4/4-es swing ritmus folyamatosan szól, és a forma is a megszokott téma-szólók-téma szerint épül fel.

Ornette Free Jazz c. lemeze - melyen egy kettős kvartett szól Eric Dolphy-val és Freddie Hubbard-dal - kifejezetten más. Itt már nem csak a hagyományos harmóniák elméletét dobja el Ornette, hanem a dallamokét is. Nincs körülhatárolható téma abban az egyetlen előadásban, amit ez az album tartalmaz, és az improvizációk is kevésbé dallamosak, mint a kvartettes lemezeken. A kettős kvartett a formával kísérletezik, gyakran több zenész is improvizál egyszerre. Ez az ötlet olyan régi, mint maga a jazz, de a swing korszak születésekor nagyrészt elfelejtették. A szabad játékosok kollektív improvizációja sokkal kevésbé szerkesztett, mint a dixieland játékosoké, és így az eredmény is kakofonikusabb.

John Coltrane is hasonló utakon járt a karrierje későbbi szakaszában, olyan albumokkal, mint pl. az Ascension. Coltrane a ritmikával is kísérletezett, pl. az Interstellar Space c. lemezén nincsen meghatározható lüktetés. Coleman és Coltrane is kísérletezett a hangszínekkel, akárcsak a követőik, többek között Archie Shepp és Albert Ayler. Olyan technikákat kerestek, amivel újszerű hangzásokat tudnak kicsiholni hangszerükből. Más hangszereken is próbálkoztak, amelyeken minimális, vagy épp semmilyen gyakorlatuk nem volt, mint pl. Ornette a trombitán és a hegedűn.

Cecil Taylor teljes mértékben szabadon játszik a zongorán, legalább annyira ritmushangszerként használja, mint amennyire dallam-, vagy akkordhangszerként. Az ő előadásai rendszerint nem tartalmaz hagyományos harmóniai, dallami, vagy ritmikai szerkezeti elemeket. Ő a saját struktúráit használja. Ha valaki egymagában kötetlen zenét játszik, teljes szabadsága van a zene irányának bármilyen, és bármikori megváltoztatására, és csakis saját magának tartozik felelősséggel. Változtathat a tempón, játszhat akár tempó nélkül is, válthat intenzitást, ha úgy látja megfelelőnek. Ha szerkezet nélküli zenét játszunk egy csapattal, a kommunikáció különösen fontossá válik, mert nincsenek olyan keretek, amelyek automatikusan együtt tartanák a zenészeket. Cecil Taylor együttessel is játszott, és más csapatok is ismeretesek, akik ilyen szabadon gondolkoztak (pl. az Art Ensemble Of Chicago).

Nehéz elemezni az ilyen stílusú zenéket a megszokott kifejezéseinkkel. Ahhoz, hogy a zene sikeres legyen, érzelmileg kell megérintse a hallgatót, és minden ember érzelmeire máshogy lehet hatni. Általában minél szabadabb a zene, annál intenzívebb az egyéniség hatása benne. Mindenkinek magának kell eldöntenie, milyen messzire akar elmenni a játékában, illetve a zenehallgatásban. Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az ilyen zenéket általában élvezetesebb játszani, mint hallgatni a legtöbb ember számára. A hallgatóság egy része nem tudja értékelni a szabad zenében rejlő kommunikációs kihívást, és az ötletek szabad áramlásának izgalmát. Konkrétabban megfogalmazva: a kísérletezésed elriaszthat néhány embert az eddigi hallgatóságodból. Léteznek viszont olyan közönségek, akik igenis értékelik ezt a fajta zenét. Ne tántorítson el semmi attól, hogy olyan szabadon játssz, amennyire csak jól esik!



All content copyright © The Outside Shore

Marc Sabatella / marc@outsideshore.com
P.O. Box 147151, Edgewater, CO 80214-7151