Nem-tonális improvizációAz olyan zenei jelzők, mint a pan-tonális, a nem-tonális, vagy az atonális, a hagyományos tonalitás elmosódását, vagy megszüntetését jelentik. Nem mindig tiszta a különbség közöttük, ezért én a nem-tonális kifejezést használom arra a zenére, amelyben nincs külön megadott hangnem, és/vagy nem követi a hagyományos akkord/skála kapcsolatokat. A nem-tonális zenében néha hallunk valamilyen akkordmenetet, de ezeket az akkordokat nem a feloldódás szabályai szerint válogatják, hanem az általános hangzásuk alapján. Bármelyik hangnem bármelyik akkordja felhasználható, ha annak van meg a kívánt sound-ja. Például sok Miles-szám az E.S.P, a Nefertiti, a Miles Smiles, és a Sorcerer albumon nem tartalmaz megadott hangnemet, nincsenek benne ii-V-ök, amelyek ideiglenes hangnemet jeleznének. Sok a bonyolultabb akkord (pl. Abmaj7#5), ezek a sajátos hangzásuk alapján kerültek a helyükre, nem pedig azért, mert az előző akkord jól feloldódik rájuk, vagy ők a következő akkordra. A hagyományos funkcióanalízis (vagyis az akkordok hangnemhez viszonyított kapcsolatának vizsgálata) nem a legjobb megközelítés az ilyen zene megértéséhez. Megpróbálhatod modálisként értelmezni ezt a zenét, és az akkordok által diktált skálákat játszhatod. Óvatosnak kell lenned, mert az akkord/skála kapcsolatok részben a feloldódás szabályai szerint alakultak ki. A frázisaid véletlenszerűnek, és összefüggéstelennek tűnhetnek, ha a csak vakon váltogatod a skálákat az akkordok szerint. A nem-tonális zenében meg kell szokni, hogy szabadabban kezeld az akkord/skála kapcsolatokat, mintha egy hagyományos akkordmenetre játszanál. A tonális zenében az akkordok alterációit színezőhangként értelmezzük, amelyek nem változtatják meg az akkord funkcióját, ezért az improvizáló zenészek szabadon díszíthetik vele az alap akkordot. Például egy G7b9 akkord valószínűleg egy Cmaj7-re oldódó domináns akkordként szerepel, így bármilyen más hasonló funkciójú akkord használható helyette (pl. G7#11 vagy akár a tritónusz-csere Db7) anélkül, hogy radikálisan megváltozna a frázis értelme. Ezért a tonális improvizálók az ilyen alterációs lehetőségeket ki is használják, akár egyértelműen, vagy akár burkoltan. A nem-tonális zenében viszont az akkordokat az egyéni hangzásuk miatt választják, és nem azt nézik, mi a funkciója az akkordmenetben. Ugyanez a G7b9 akkord itt talán azért lett kiválasztva, mert a G és Ab hang közötti súrlódás disszonanciáját kívánta a szerző azon a helyen, vagy esetleg ez volt a legjobb módja a kívánt akkordfelrakás lejegyzésének (egy felrakás nem más, mint az akkord megszólaltatásának egy módja, vagyis a játszandó hangok megadása). Ha kicserélnénk ezt az akkordot G7#11-re, az a hangzást esetleg radikálisabban megváltoztatná, mint egy olyan másik (egyébként nem kapcsolódó) akkord választanánk, amelyik tartalmazza ugyanazt a G/Ab disszonanciát. Ez lehetne pl. az Abmaj7, vagy választhatnánk egy olyat is, amelyiknek a felrakása hasonló, pl. az E7#9. Belátható, hogy ezekhez az akkordokhoz tartozó skálák ilyen gondolkodás szerint megfelelőbbek a cserére, mint a G7b9-hez kapcsolódó hagyományos domináns funkciójú skálák. A nem-tonális zene igazi indíttatása azonban az, hogy kiszabaduljunk az akkord/skála kapcsolatok kötelékéből, és helyette magára a hangzásra koncentráljunk. A lejátszott dallamot nem a megadott akkordhoz való kapcsolata alapján kell elemezni, hanem hogy hogyan illeszkedik a hangzásba az adott helyen. Ha egy ütemben egy maj7#5 akkord van, akkor hallanod kell belül ennek az akkordnak a sound-ját, és olyan dallamot kell játszanod, ami erre a sound-ra utal. Ez legalább annyira érzelmi ráutalás, mint amennyire racionális. Számomra ennek az akkordnak nyitott, kérdező hangzása van, amit én a nagy hangközökkel és a ritmikai szünetekkel hozok párhuzamba. Én valószínűleg olyan dallamot játszanék ide, amelyik ezt az érzést tükrözi, függetlenül a valójában lejátszott hangoktól. Ezen kívül, az akkord sound-ját befolyásolhatja a darabban lévő környezete is. Pl. ugyanaz az akkord, ami egy balladában 2 ütemen át szól, egy gyors tempójú számban egy hangsúlyos helyen teljesen más hatást kelthet. Az akkord/skála tudás segíthet eldönteni, hogy melyik hang mennyire disszonáns egy akkord alatt, de meg kell próbálnod "hangzások sorában" gondolkodni, és az akkord/skála ismereteket csak eszközként felhasználni, hogy a kívánt hatást elérjed. Még a tonális zenében is lehet az akkord/skála kapcsolatokat csak eszközként tekinteni, és mondhatnánk, hogy a cél minden zenében az, hogy hangzásokat hozzunk létre. De mégis: az olyan dalok, amelyekben sok ii-V van, e felfogás szerint nagyon hasonlóak. A nem-tonális zene azért született, hogy a hangzások egy változatosabb palettáját nyújtsa, és ezzel segítsen ebben az irányban gondolkodni. Ahogy a tonális zenében a kromatika is megfér, itt is szabadon játszhatsz olyan dallamokat, amelyek az akkord hangzásával ellentétesek, ha épp ezt a hatást akarod kelteni. A lényeg, hogy egy nem-tonális akkordmenetet ne az akkordfeloldások egy sajátos sémájaként tekintsd, hanem egy hangzásokból adott receptnek, amiből te improvizálhatsz.
|
|
All content copyright © The Outside Shore Marc
Sabatella / marc@outsideshore.com |