Játék a többiekkel

Amint össze tudsz gyűjteni elegendő számú zenészt, kezdj is el velük csapatban játszani. Ez több okból is hasznos. Először is, ha több zenész nagyjából egyforma tudással rendelkezik, tanulhatnak együtt. Ha egyikük előrébb tart a többinél, segítheti őket. Egy jó ritmusszekció gyakran ötleteket ad a szólistának, illetve önbizalmat adhat neki, hogy többet vállaljon be. Nem célszerű viszont engedni a csábításnak, hogy túl sok fúvós legyen a zenekarban, mert így a számok egyre hosszabbra és hosszabbra fognak nyúlni, ahogy mindenki szólózni akar majd bennük. A ritmusszekció halálra unja majd az akkordmenetet, a szólisták viszont türelmetlenül várják, hogy mikor kerül rájuk sor. Egy nyolcnál több zenészből álló együttes többnyire nem alkalmas gyakorlás céljára.


Szervezés

Ha összeállítottátok a megfelelő csapatot, el kell dönteni, hogy mit fogtok játszani. Jó dolog, ha mindegyikőtök hozzá tud jutni ugyanahhoz a fakebook-hoz, így ha egyikőtök megnevez egy számot, mindenkinek meglesz az a saját könyvében. Chuck Sher 'New Real Book'-ját javaslom, mert a legtöbb fúvós hangszerre létezik belőle transzponált változat, és széles választékot ad a számokból. Megbeszélhetitek előre a játszani kívánt számokat, így mindenkinek lesz ideje otthon felkészülni az akkordmenetekből.

Bár nem kötelező, de érdemes kinevezni egy vezetőt, mert így lesz valaki, aki kiválogatja a számokat, eldönti a szólók sorrendjét, tempókat választ, beszámol a kezdésekhez, és általában segíti a dolgok előrehaladását. Nem kell, hogy ő legyen a legjobb zenész, de mindenképp legyen érzéke szervezéshez és vezetéshez.

Kezdések

Ha kiválasztottátok az eljátszandó számot, tartsátok észben azokat a dolgokat, amiket a formáról láttunk! Általában először a dallamot szokták eljátszani. Amíg tanuljátok a számot, játszhatjátok mind unisonóban, de időnként hagyni kell mindegyik előadónak lehetőséget, hogy egyedül is játszhassa. Így van csak lehetősége rá, hogy dolgozhasson az egyéni játékmódján, még ha csak a dallamot is játssza. Az előadásokon általában érdekesebb a hallgatóság számára, ha egy egyéniségtől hallja a dallamot, mintha kötött unisonóban játszanátok. Ez különösen igaz a balladákra. A gyors bop számokat viszont általában együtt szokás játszani.

A 32 ütemes formájú számok témáját általában csak egyszer játsszák el az elején, a blues dalokat, vagy más rövid számokat általában kétszer. Sok szám dallama véget ér az utolsó előtti ütemben, pl. Clifford Brown "Sandu" című 12 ütemes blues száma a 11. ütem első negyedén ér véget. Ilyenkor a ritmusszekció sokszor megáll, és az utolsó két ütemben az első szólista vezeti be a szólóját kíséret nélkül. Más daloknál, mint pl. a "Moment's Notice" John Contrane-től, ezt a törést (kiállást) minden egyes körben be szokták játszani, de a legtöbb esetben csak az első szólót, vagy szólókat vezetik be így.

Középrészek

Amikor a szólódat játszod, nagyrészt egyedül vagy, bár figyelned kell arra is, hogy a többiek mit csinálnak körülötted. Táplálkozz abból, amit ők játszanak, és vezesd is őket a játékoddal. Itt a lehetőség, hogy alkalmazd a technikákat, amiket eddig tanultál. Gondolkozz dallamosan! Kockáztass! Jó szórakozást!

Többször is volt róla szó, hogy egy szólónak egy történetet kell elmesélnie. Ez annyit jelent, hogy legyen tisztán kivehető bevezetés, emelkedés, csúcspont, és levezetés. Ha grafikont rajzolunk egy jó szólóról, akkor az lent kezdődik, lassan emelkedik a csúcspont felé, aztán hirtelen leesve vezet rá a következő szólistára, vagy ami következik. Kezdők gyakran nehezen tudják eldönteni, hány kört játsszanak. Ez olyan dolog, ami előadónként más és más. Charlie Parker általában egyet vagy kettőt játszott fel a lemezekre, habár akkoriban a lemezek 78 RPM-es formátuma időbeli korlátot is szabott neki. John Coltrane általában tucatjával játszotta a köröket, főként a koncerteken. Ha több szólista van, fogd inkább rövidebbre, hogy a többiek ne unatkozzanak. Minden esetben, amikor közeledsz a szólód végéhez, jelezd ezt valamilyen módon a többi zenésznek, így lesz idejük eldönteni, hogy ki, vagy mi következzen: egy másik szólista, esetleg négyezés, vagy a vége téma.

Ha négyezni akartok az utolsó szóló után, akkor ezt valakinek jeleznie kell négy ujját felmutatva, hogy mindenki lássa. Általában ugyanabban a sorrendben váltják egymást a szólisták, ahogy előzőleg a szólókban, és fejenként négy ütem jut. A basszushangszer gyakran kimarad, néha a zongora is. Sokszor a dobossal váltják a szólisták a négyezést, vagyis a szólók közé négy-négy ütem dobszóló kerül. A négy ütemes frázisok intenzitása általában - a szólókkal ellentétben - egyenletesen magas, és a szólisták egymás ötleteire építenek, illetve azokat tovább fejlesztik. A ciklust addig lehet ismételgetni, amíg csak jónak látjátok, a végén pedig valaki a fejére csap, jelezve ezzel, hogy visszatértek a témára (mivel a téma angolul 'head', azaz fej).

Lezárások

Tény, hogy a számok végeit a legnehezebb együtt tartani. Ha sokszor játszottál már egy darabot ugyanazokkal a zenészekkel, akkor már valószínűleg van begyakorolt lezárásotok. De ha a csapattal először játszol együtt, szinte mindig káosz lesz a szám vége. Vannak bevált trükkök, amiket a számok végeinél fel lehet használni. Ha a zenészek ismerik az alap lezárás típusokat, akkor már csak egy önkéntes vezető kell, aki mindenkit maga után húz.

A legegyszerűbb lezárás, amikor az utolsó dallamhang után egyszerűen elvágjátok a számot. A gyors bebop számokat szokás így befejezni, de működik az olyan rhythm changes daraboknál is, mint az "Oleo", vagy más bop formáknál, mint a "Donna Lee". Kis variáció lehet, ha az utolsó hangot kitartjátok. Egy másik lehetőség, hogy az utolsó hangot elvágjátok, de egy rövid szünet után újra megismétlitek, kitartva.
Ez utóbbi főleg azoknál a 32 ütemes számoknál jó, ahol a 31. ütem első negyedén van a dallam utolsó hangja. Ezt a hangot kell röviden játszani, aztán megismételni 32. ütem első negyedén, és onnan kitartani. Esetleg az ismétlést a 31. ütem 4. negyedén, vagy az ez előtti 8-adon (felütésen) is lehet játszani.

Egy másik gyakran használt lezárás a ritardando, amit balladáknál, és lassú swing-eknél alkalmaznak. Az utolsó két-három ütem lelassul, és az utolsó hang kitartva szól, amíg csak tetszik. Ezt lehet variálni, ha az utolsó előtti hangnál áll le a zenekar, illetve az utolsó előtti akkord utolsó hangján. Ezután az egyik szólista egy kíséret nélküli cadenzát játszik, végül jelez a többieknek, hogy csatlakozzanak az utolsó hangra.

Középtempós, vagy gyorsabb daraboknál használható az a népszerű befejezés, amikor az utolsó néhány ütemet még kétszer megismétlik, aztán lépnek rá az utolsó hangra. 32 ütemes formánál, ha a 31. ütem első negyedén van az utolsó hang, a témát a 30. ütemig lehet játszani, onnan újra a 29-30. ütem következik, majd még egyszer, és végül jöhet a 31. ütem. Ezt lehet még kombinálni a ritardando, vagy a cadenza lezárással, vagy lehet akár az utolsó hang szimplán rövid is.

Még egy megközelítés a iii-VI-ii-V ciklus. Ha a szám utolsó négy ütemében ii-V-I van, akkor az utolsó I akkordot ki lehet cserélni egy 4 ütemes iii-VI-ii-I menetre, amit többször is lehet ismételni. Például ha F-ben vagyunk, és a szám vége:

| Gm7 | C7 | F | F |,
akkor ezt ki lehet cserélni erre:
| Gm7 | C7 | A7alt | D7alt | Gm7 | C7 | A7alt | D7alt | Gm7 | C7 |...

Természetesen lehet tritónusz cseréket is csinálni bármelyik domináns akkorddal. Az A7alt helyett használható az F (I) akkord. Ezt az akkordmenetet lehet folytatni akármeddig, szólózni is lehet rá, akár közösen. Ezt vamp-nek nevezik (ejtsd: vemp). Végül a számot egy I akkorddal szokás lezárni, amit a zenészek heves mutogatással szoktak jelezni egymásnak, hogy biztosan egyszerre érjen véget a szám.

És még egy népszerű lezárást nézzünk meg, amit Duke Ellington-lezárásnak neveznek, mert ő használta előszeretettel a saját szerzeményeiben, ill. más számokban is, mint pl. a Take The "A" Train. Ez a befejezés akkor alkalmazható, ha a téma az utolsó előtti ütem első negyedén ér véget, az utolsó akkord egy I akkord, és az utolsó hang ennek az akkordnak az alaphangja. Ha a darab C dúrban van, egyszerűen az utolsó két ütembe tedd be ezeket a hangokat: "C, E, F, F#, G, A, B, C". Itt a második hang az elsőnél egy szexttel lejjebb van az előzőnél, nem pedig egy terccel feljebb. Ha megpróbálod ezt a frázist lejátszani, szerintem rá fogsz jönni a ritmusára, ezért azt most nem próbálom meg leírni.

A problémák kezelése

Fel kell készülj arra, hogy bármikor rosszra fordulhatnak a dolgok. Ha elveszted a fonalat, vagy észreveszed, hogy valaki más tévedt el, ne ess pánikba! Ha te keveredtél el, állj meg egy pillanatra, amíg meghallod, hogy a többiek hol tartanak. Ez nem lesz nehéz, ha amúgy ismered már a darabot, és a többiek viszonylag biztosan a helyükön vannak. Egyikőtök, aki tudja, hol jár, bemondhatja az akkordokat, vagy a megfelelő helyen bekiálthatja, hogy "bridge", vagy "elölről", és így helyrerázódhat minden. Ha valaki egyértelműen elcsúszott, és mindenki más tudja, hogy az az egy hol jár, megpróbálhatnak mind igazodni az eltévedt zenészhez, bár ezt elég nehéz összehangolni. Egyébként is jobb egyetlen zenészt korrigálni, mint hogy mindenki a rossz után menjen, mert végül is az a cél, hogy szám szerkezete zavartalanul folytatódjon.

Egy másik elrontható dolog a tempóváltozás. Néhányan jellemzően gyorsulnak, mások lassulnak. Néha két zenész közti, egyébként jó időzítésű kölcsönhatás okozza a tempócsúszást. Például ha a zongorista és a basszus is szándékosan az ütem mögé játszik, ez a dobosnak úgy tűnhet, mintha ő játszana eléjük, ezért ő utánuk lassul. Ha érzed, hogy a tempó változik, megpróbálhatsz néhány ütemet levezényelni, hogy korrigáld a csapatot. Egy metronóm segíthet a tempót megtartani, de reménytelenül frusztráló lesz a játék, mert egy csapatot szinkronban tartani vele látszólag lehetetlen. Egyrészt nem lehet kihallani, mert több zenész is játszik alatta. Másrészt ha valahol az egész zenekarnak egy időben és egyforma módon kellene az ütem elé, vagy mögé játszania, akkor az a metronóm mellett nehezen szokott összejönni. Ezektől függetlenül igenis hasznos, mert segít megszilárdítani az időérzékedet. Ismertem egy különösen szadista zenekarvezetőt, akinek az volt a szokása, hogy elindított minket metronómmal, pár ütem után lehúzta a hangerejét, és egy perc múlva visszahangosította, hogy ellenőrizze, tempóban maradtunk-e.



All content copyright © The Outside Shore

Marc Sabatella / marc@outsideshore.com
P.O. Box 147151, Edgewater, CO 80214-7151