A szabályok felrúgása

Charles Ives olyan zeneszerző volt, akinek a műveit kortársai avantgárdnak tartották. Állítólag az apja azt tanította neki: "Előbb meg kell tanulnod a szabályokat, hogy aztán tudd, hogyan kell felrúgni őket". Ez különösen igaz a jazz jellegű zenékre, ahol azt várják el tőled, hogy folyamatosan kreatív légy. Ha folyton csak a szabályokat követnéd, abból egy kiszámítható és unalmas zene kerekedne. Ha teljesen fittyet hánysz a szabályokra, akkor olyan zenét kapsz, ami végtelenül unalmas a maga véletlenszerűségében.

Sok-sok szabályt és konvenciót bemutattunk itt, de nem kapsz senkitől sem fekete pontot, ha bármelyiket is megszeged. A harmónia szabályosságai, amit eddig tárgyaltunk, csak keretet formálnak, és még csak nem is egy szilárdat. Már említettük korábban is, hogy a TE hangzásodat az fogja megszabni, hogyan használod fel TE a szabályokat. Ugyanígy meghatározó, hogy a szabályokat TE miként szeged meg. De ne felejtsd el: az, hogy kísérletezel a harmóniai szabályokkal, csak az egyéniség kezdete. Keress más, a hagyományostól eltérő módszereket önmagad kifejezésére. Üsd meg a zongora billentyűit az öklöddel! Próbálj akkorát fújni a szaxofonba, amekkorát csak bírsz! Vedd le a trombitád első csövét! Végtelenek a lehetőségek, amit csak művelhetsz a hangszereddel!

Próbálj hallgatni más zenei stílusokat is, pl. klasszikus zenét, vagy reggae-t, aztán gondolkozz azon, hogyan tudnád a játékodba beépíteni azt, amit tanultál tőlük. Súlyos lekorlátozás lenne, ha minden jazz zene csakis 32 ütemes lehetne, walking bass-szel, swing cintányérokkal, és téma-szólók-téma formával. A világ nem négy-negyedben lüktet!



All content copyright © The Outside Shore

Marc Sabatella / marc@outsideshore.com
P.O. Box 147151, Edgewater, CO 80214-7151