Irodalomjegyzék

Személy szerint korlátozott tapasztalatom van más jazz improvizációs szakkönyvekkel, az én legjobb tanárom a fülem volt. Itt következik egy lista azokról a könyvekről, amiket többé-kevésbé ismerek, illetve amelyeket mások ajánlottak nekem. Az oktatókönyvek, és a jogtiszta fakebook-ok legtöbbje bármely jól felszerelt zeneboltban kapható, vagy megrendelhető Jamey Aebersold-on keresztül. A rendelésről a Down Beat magazinban lévő hirdetésekből kaphatsz további információt.


Fakebook-ok

  • Chuck Sher, The New Real Book, Sher Music. Valószínűleg ez a legnépszerűbb jazz fakebook manapság, és talán a legjobb a széles körű válogatás, a pontosság, és az olvashatóság tekintetében. A leggyakrabban játszott darabok zöme megtalálható benne. Bb és Eb hangnemekben is kapható a transzponáló hangszereseknek, és a többi Chuck Sher könyvhöz hasonlóan tartalmazza a dalszöveget is, ha létezik ilyen. Tartalmaz standard-eket, mint pl. a "Darn That Dream", jazz klasszikusokat, mint Sonny Rollins "Oleo"-ja, és néhány kortárs darabot is, mint Michael Breckertől a "Nothing Personal". Pop dalok is vannak, pl. Roberta Flack "Killing Me Softly" c. száma. A sokrétűség miatt nincs olyan sok mainstream jazz benne, mint a többi könyvben, így szükséged lesz még másra is kiegészítésképpen. Ettől függetlenül nagyon is javallott ez a könyv!
  • Chuck Sher, The New Real Book Volume 2, Sher Music. Ez a könyv jó társ az előbbihez, mert nincs átfedés közöttük, helyette jó kiegészítést nyújt az 1950-es és 1960-as klasszikus jazzből. Sok szám van pl. John Coltrane-től, és Horace Silver-től. Összetett modern darabok hangszerelését is tartalmazza, pl. Michael Brecker-től, és néhány standard is van. Bb-ben, és Eb-ben is kiadták.
  • Chuck Sher, The World's Greatest Fakebook, Sher Music. Ez volt Chuck első fakebook-ja, de nem fogadták olyan jól, mint a "The New Real Book"-ot, mert még annál is kevesebb jazz standard-et tartalmaz. Ettől függetlenül kiegészítésnek jó a többihez.
  • Herb Wong, The Ultimate Jazz Fakebook, Hal Leonard Publishing. Ebben százszámra vannak a darabok, épp ezért sajnos nagyon kis betűkkel szedték, és így nehéz olvasni. Sok a régi Tin Pan Alley dal benne, ezek ma már nem olyan elterjedtek, ezért az igazi jazz standard-ek kínálata nem olyan széles, mint amilyennek első látásra tűnik. Ez is megvan Bb-ben és Eb-ben, és tartalmazza a dalszövegeket is.
  • The Real Book. Sok éven át ez volt az etalon. Sokféle standard, és jazz klasszikus van benne, és valóban segített definiálni ezeket a fogalmakat az elmúlt pár évtizedben. Sok hiba van a könyvben, és ezekből a dalokból jó pár hangfelvételt is hallottam már az elmúlt 20 évből, amelyben ezek a hibák rögzítve vannak. Ez azt mutatja, hogy a Real Book sok profi zenész elsődleges dalforrása lett. Nem olyan régen váltotta fel a New Real Book ezt a szerepet. Az eredeti Real Book nem legális, mert a könyv készítői nem kaptak dalszerzői beleegyezést a számokra, és nem fizettek jogdíjat sem értük. Az eredeti szerzők gyakorlatilag nem látnak semmilyen pénzt sem ebből a könyvből. A legtöbb zenész úgy jut hozzá, hogy egy ismerős példányát fénymásolja le, vagy esetleg megveszi valakitől, aki pénzért sokszorosítja. Ha hozzá tudsz jutni egy példányhoz, és a lelkiismeretedet sem bántja, érdemes szert tenni rá. Van Bb, Eb változat, és énekes változat is. Több, egymástól kicsit különböző változat is létezik, a leggyakoribb a Pacific Coast Edition, és a Fifth Edition. Mivel az eredetük kérdőjeles, nehéz megmondani, hogyan fejlődtek ezek a változások, vagy hogy egyáltalán melyek ezek. Mindenesetre vedd figyelembe, hogy a különböző példányok nem feltétlenül ugyanazokat a számokat tartalmazzák!
  • The Real Book Volume 2. Ez a könyv is illegális, akárcsak az eredeti. Viszont közel sem olyan népszerű, annak ellenére, hogy sok klasszikus jazzt tartalmaz.
  • Spaces Bebop Jazz. Több formában is létezik e könyv, és tudtommal egyik sem legális. Az enyém spirálkötésben van, és szabványméretű papírra nyomták, de maga a tartalom kis méretű. Láttam már feleakkora papírra nyomva is, és két-három kötetre lebontva. Leginkább a swing, a bebop, és a cool korszakokból való számokat tartalmaz.
  • Think Of One. Fogalmam sincs, honnan származik ez a könyv, de láthatóan egy olyan ember készítette, aki kevesellte a Real Book-ban Thelonious Monk, Wayne Shorter, és Horace Silver műveit. Eléggé hanyagul lejegyzett darabok ezek, a legtöbb az említett szerzőktől származik, szinte egy sincs benne a Real Book-ban, és persze ez a könyv sem jogtiszta. Nagyon kevesen ismerik, ami elég szomorú, hiszen sok csodálatos szerzemény található meg benne, amelyeket más fakebook-ban én még nem láttam.

Elméleti szakkönyvek

Több tucat, sőt talán több száz könyv létezik elméletről, gyakorlási-, és elemzési módszerekről. Csak egy maréknyit ismerek közülük, de még nem láttam bevezető szinten jó, kapcsolatelemző, és általános célú jazz improvizációs szakirodalmat, ezért is írtam ezt az olvasókönyvet. A most következő megjegyzések nem egyformán részletesek. Többet írtam azokról a könyvekről, melyeket jobban ismerek, ahol pedig egymondatos összefoglalót találsz, azt a legtöbb esetben én magam nem olvastam, de mások ajánlották nekem.

A listát a következő sorrendben próbáltam összeállítani: háttér-információk, alap, közép, és haladó szintű általános oktatóanyagok, hangszeres oktatókönyvek, és végül a zeneszerzés/hangszerelés témaköre.

  • Jerry Coker, How To Practice Jazz. Ez nem annyira "hogyan kell..." könyv, hanem inkább "hogyan gyakoroljuk a ...". Sok gyakorlási tanács van benne (ahogy a címe is mutatja), és több hivatkozás is más könyvekre, főleg David Baker, illetve maga Coker tollából, melyek részletesebb információkat tartalmaznak az improvizációról.
  • Jerry Coker, How To Listen To Jazz. Ez a könyv jó bemutató a jazz-hez - a hallgató szemszögéből. Van történelmi áttekintés, különféle hangszerek szerepei, jazz szerzemények és előadások különféle stílusban, és formában. Közérthetően beszél a gyakori technikákról és szerkezetekről. Coker végigkalauzolja a hallgatót több híres felvételen, és rámutat arra, hol és hogyan használják ezeket a technikákat. Mivel a legtöbb elméleti könyv nem igazán közérthető formában írja le a magyarázatokat, ez a mű bármilyen másik kezdő, vagy középszintű módszertani könyv mellé ajánlott.
  • Dan Haerle, The Jazz Language. Elsősorban a jazzben használt szakkifejezésekkel, és a jazz elméletével foglalkozik e könyv, szerkezete alapján nem egy "hogyan kell..." típusú iromány.
  • Jerry Coker et al, Patterns For Jazz. E mű egy sor pattern-t mutat be, melyek jellemző akkordokra, és skálákra valók. Ezeket gyakorolhatod mindegyik hangnemben. A frázisok a megadott akkordmenetekhez alkalmazhatók.
  • Dan Haerle, Scales For Jazz Improvisation. Itt megtalálhatod lekottázva a legtöbb skálát, amit jazz zenészek alkalmaznak. Hasznos, ha együtt akarod látni az összes skálát, de igazán nem tartalmaz semmi olyat, amit ne találhatnál meg egy alap-, vagy középszintű oktatókönyvben, vagy - ami azt illeti - ebben az olvasókönyvben.
  • Jerry Coker, Improvising Jazz; David Baker, Jazz Improvisation. Ezek talán a legszélesebb körben használt improvizációs bevezető írások. Coker és Baker a jazz-oktatás legelismertebb személyiségei közé tartoznak. Mindketten hasonló nézetet vallanak: a hangsúly mindkét szövegben az alap skálaelméleten és a dallami eszközökön van.
  • Mark Boling, The Jazz Theory Workbook. Elsősorban kezdő, és középhaladóknak szóló szöveg.
  • Scott Reeves, Creative Jazz Improvisation. Ezt a könyvet úgy ajánlották, mint az egyik leghasznosabb írást, ami az improvizációról szól. Az elmélet bemutatása mellett a történelmi környezettel is foglalkozik, ahogy ez az olvasókönyv is.
  • David Baker, How To Play Bebop. Ez egy három részes sorozat, elsősorban a dallamvezetéssel foglalkozik, a bebop skálára fektetve a hangsúlyt.
  • Hal Crook, How To Improvise. Középfokú, illetve haladó anyag, feltételezi, hogy van már némi skála-alapismereted. Kifejezetten a dallamvezetés harmóniai, és ritmikai eszközeivel foglalkozik.
  • Steve Schenker, Jazz Theory. Középhaladó-haladó anyag.
  • Jerry Coker, Complete Method For Improvisation; David Baker, Advanced Improvisation. A szerzők feljebb említett bevezető írásainak magasabb szintű verziói.
  • Walt Weiskopf and Ramon Ricker, Coltrane: A Players Guide To His Harmony. Ez egy teljes könyv, amit a Coltrane changes tárgyalásának szenteltek.
  • Gary Campbell, Expansions. Középhaladó, illetve haladó anyag, különféle skálákkal foglalkozik, köztük néhány elég ezoterikussal is, és megmutatja, hogyan lehet ezeket különböző akkordoknál felhasználni a dallamvezetésben. A könyv feltételezi a skála-alapismereteket, kb. amennyire ebben az olvasókönyvben is tárgyaltuk.
  • John Mehegan, Jazz Improvisation. Ez egy sorozat, amit az 1960-as években adtak ki. Akkoriban igen széleskörűnek tartották, de mai szemmel nagyon kevés információt tartalmaz az azóta lezajlott fejlődésről, sőt még az akkori kortárs tendenciákról is, mint pl. a Coltrane akkordcserék, vagy a kvartakkordok.
  • George Russell, The Lydian Chromatic Concept Of Tonal Organization For Improvisation. Ez egy haladó elméleti szakkönyv, amely a skálaelmélet néhány egyéni alkalmazásával foglalkozik. Néhány különleges skálát alkalmaz, megmutatja, hogyan lehet ezeket alapul véve összetett kromatikus dallamokat alkotni. Az eljárás elég bonyolult, és egy akkordcsúsztatás-szerű eszközt alkalmaz az akkord-skála párosítás során. Mérföldkő volt ez az írás, amikor az 1960-as években kiadták, habár ezek a zenei eszközök közvetlenül sohasem terjedtek el széles körben, gyakorlati használatban. Talán a bonyolultságuk miatt a zenészeknek csak egy viszonylag kisebb köre alkalmazza őket. De mégis, egy alapot jelentenek a legtöbbek által tanított skálaelméletnek, mint ahogy ennek az olvasókönyvnek is.
  • David Liebman, A Chromatic Approach To Jazz Harmony And Melody. A dallamos kromatika alapos tárgyalása e mű, leginkább arról szól, amit én nem-tonális zenének nevezek. Sok dallampéldát tartalmaz John Coltrane-től, Herbie Hancock-tól, és más modern játékosoktól.
  • David Baker, The Jazz Style Of .... Ez is egy sorozat, amely a következő zenészekről szól: Miles Davis, John Coltrane, Cannonball Adderly, Sonny Rollins, Fats Navarro, és Clifford Brown. Mindegyik kötet tartalmaz egy rövid életrajzot, és egy zenei stílusbemutatót. A könyvek legnagyobb részét lejegyzett szólók, és azok elméleti boncolgatása teszi ki.
  • Martin Mann, Jazz Improvisation For The Classical Pianist. Bevezetés a jazz improvizációba, olyan zenészeknek célozva, akik a strukturált megközelítésű tanulást szokták meg. Nagy a hangsúly a skálákon, és a gyakorlatokon.
  • Mark Levine, The Jazz Piano Book. Ez a legteljesebb könyv jazz-zongoristák számára, amit valaha láttam. Szó esik skálákról, akkordfelrakásokról, kíséretről, és más témákról, amiket egyébként itt is olvashattál, de ez a könyv mélyebbre jut. Sok hasznos zenei példa található benne, így sokkal könnyebben olvasható. Nagyon jól bemutatja a latin jazzt is, még a basszushangszeresek és a dobosok számára is hasznos. Van azonban a hiányossága is: átsiklik a blues felett, nem is írja le a blues skálát, és az akkordmenetet, pontosabban csak igen felületesen. A másik hiba, hogy megpróbálja ugyan a tartalmat történelmi, illetve gyakorlati környezetbe helyezni, de ez elég rendszertelenül teszi.
  • Dan Haerle, Jazz Improvisation For Keyboard Players. Ez volt a kedvenc jazz-zongora könyvem amíg Levine-é nem akadt a kezembe pár évvel ezelőtt. A könyv állítása szerint a kezdőtől a haladó szintig logikusan halad, de az információk java a középszintet célozza. Számomra nem olyan szórakoztató, mint Levine könyve, és még kevésbé próbálja az oktatást történelmi környezetbe helyezni. Kapható három külön részben (Basic, Intermediate, és Advanced), illetve egyben is.
  • Dan Haerle, Jazz/Rock Voicings For The Contemporary Keyboard Player. A legtöbb információ, amit tartalmaz, benne van az előbb említett könyvében, vagy Levine-ében, mégis van értelme egy helyen összefoglalni minden részletet, amit csak tudni akarsz az akkordfelrakásokról. De nem tartalmaz olyan széles választékot belőlük, amelyet az ember elvárna egy ilyen célú könyvtől.
  • Frank Mantooth, Voicings. A hangsúly elsősorban a kíséretnél alkalmazott akkordfelrakásokon van, vagyis a szólók felrakásairól kevésbé beszél. A legnagyobb figyelem a kvartakkordokra, illetve más kortárs felrakásokra irányul. Haerle könyvéhez képest a témát jobban megmagyarázza.
  • Garrison Fewell, Jazz Improvisation. Viszonylag általános szöveg, amely némi alap skála/akkord elméletet, akkordmenet elemzéseket, és dallamvezetést tartalmaz. Sok a példa, és igyekszik megindokolni, miért szólnak jól. Főleg gitárosoknak célozták, de az elméleteket bármely hangszerre át lehet emelni, mivel nem gitártechnikákat tárgyal.
  • Paul Lucas, Jazz Chording For The Rock/Blues Guitarist. Ezt a könyvet olyan zenészeknek szánták, akik tudnak gitáron játszani, de csak a rockban használt 5 db nyitott akkordban járatosak (C, A, G, E, és D). A többi általános jazz akkordot ezeknek a variációiként mutatja be az írás. Szó esik még magasabb szinten az akkordszólókról, az akkordcserékről, a kvartakkordokról, a kétharmóniás akkordokról, és a skálákról is.
  • Joe Pass and Bill Thrasher, Joe Pass Guitar Style. E mű átfogja az improvizációban alkalmazott harmóniát, benne az akkordépítést, a felrakásokat, akkordcseréket, és akkordszólókat.
  • Chuck Sher, The Improvisor's Bass Method. A könyv a basszushangszer legalapvetőbb tanításával kezdődik, köztük ujjrendtáblázatokkal, kottaolvasással. Aztán a szokásos jazz zeneelmélet következik, benne példákkal a basszus számára. Van benne lejegyzett basszuskíséret és szóló is, olyan nevektől, mint Scott LaFaro, Charles Mingus, Paul Chambers, Ron Carter, és mások.
  • Steve Houghton and Tom Warrington, Essential Styles For The Drummer And Bassist. Ez egy receptkönyv, 30-féle stílushoz találsz benne pattern-eket, a poptól a funk-on, reggae-n, és latinon keresztül a jazzig. CD is van mellé.
  • Peter Erskine, Drum Concepts And Techniques. A dobosok számára hasznos alaptechnikákat magyarázza el e könyv.
  • Frank Malabe and Frank Weiner, Afro-Cuban Rhythms For The Drum Set. Ez az írás a különféle afrikai, és latin-amerikai ütőhangszerek stílusait írja le, és útmutatót ad, hogyan lehet ezeket a hagyományos dobkészleten lejátszani.
  • Ed Thigpen, The Sound Of Brushes. A seprőzés technikáját fedezi fel dobosok számára.
  • Andy Laverne, Handbook Of Chord Substitutions. Ez a könyv zongoristáknak, és hangszerelőknek hasznos, megtanít különféle utakon-módokon átharmonizálni a számokat. Az akkordcserék jóval bonyolultabbak, mint a tritónusz csere, vagy a Coltrane-féle ii-V, amelyekről ebben az olvasókönyvben beszéltünk.
  • Paul Rinzler, Jazz Arranging And Performance Practice: A Guide For Small Ensembles. Ezt a művet inkább együtteseknek célozták, mint egyéni improvizálóknak.
  • David Baker, Arranging And Composing. A hangsúly itt kisebb zenekarok hangszerelésén van, a trióktól az öt-hat fúvóssal játszó zenekarokig.

Történelem és életrajzok

Az oktatóanyagokhoz hasonlóan a történelmi, és életrajzi irodalmi ismereteim is korlátozottak. A következő listát nagyjából az általánostól a specifikus felé rendeztem.
  • Bill Crow, Jazz Anecdotes. Rövid történetek, amelyeket jazz zenészek meséltek, vagy mások őróluk.
  • Nat Hentoff, Jazz Is, The Jazz Life, Hear Me Talkin' To Ya. Nat Hentoff elismert jazz történész és kritikus. A személyes tapasztalatait gyűjtötte össze ebben a könyvben, más zenészektől származó anekdotákkal fűszerezve.
  • Brian Case, Stan Britt, and Chrissie Murray, The Harmony Illustrated Encyclopedia Of Jazz. Rövid életrajzok és diszkográfiák több száz zenészről.
  • Joachim Berendt, The Jazz Book: From Ragtime to Fusion and Beyond. Tízéves periódusok, hangszerek, és nagyobb zenészek/zenekarok szerint van szervezve e könyv. A részek külön-külön is olvashatók.
  • Ian Carr, The Essential Jazz Companion. A jazz teljes XX. századi története elevenedik meg, sok művésszel és stílussal. A könyv egyes felvételekkel külön is foglalkozik. Carr életrajzokat is írt: Miles Davis-ről, és Keith Jarett-ről.
  • James Lincoln Collier, The Making Of Jazz. Mélyreható áttekintés a jazz történetéről.
  • Frank Tirro, A History Of Jazz. A jazz történetének szakmai jellegű szemrevételezése.
  • Gunther Schuller, Early Jazz, The Swing Era. Schuller elismert történész, kritikus, és zeneszerző. Ezek a könyvek részletesebbek a többinél, mert jobban koncentrálnak az egyes periódusokra. Elképzelhető, hogy további kötetek is meg fognak jelenni a sorozatból.
  • Richard Hadlock, Jazz Masters Of The .... E sorozatban különböző évtizedről jelentek meg könyvek, nagyjából 20-20 nagy zenész életrajzait tartalmazzák.
  • Leonard Feather, Inside Bebop. Feather a bebop-ot próbálja a szkeptikusok számára elfogadtatni. A könyv megjelenésekor e stílus még új, és vitatott volt.
  • Valerie Wilmer, Jazz People. Interjúk az 1950-os és 1960-as évek legendás személyiségeivel.
  • Valerie Wilmer, As Serious As Your Life. Az avantgárdra koncentrál ez a könyv, illetve az utána következő évtizedek zenéire. Erősen politikai természetű.
  • Ross Russell, Bird Lives. Charlie Parker anekdotákkal teli életrajza.
  • Gary Giddens, Celebrating Bird. Sok fényképet is tartalmaz ez a könyv.
  • Dizzy Gillespie, To Be Or Not To Bop. Dizzy önéletrajza.
  • J.C. Thomas, Chasin' The Trane. John Coltrane életrajza anekdotákkal.
  • Miles Davis and Quincy Troupe, Miles. Egy színes történeti áttekintés attól az embertől, aki talán a legtöbb másik jazz zenészre volt hatással, és aki majdnem fél évszázados karriert futott be sok-sok innovációval. Készülj fel a sokszor nyers megfogalmazásokra!
  • Charles Mingus, Beneath The Underdog. Mingus önéletrajza még nyersebb, mint Miles-é. Történelmi leírásként kevésbé érdekes, de mint Mingus szexuális történeteinek gyűjteménye...
  • Graham Lock, Forces In Motion. Káprázatos betekintést nyújtó könyv Anthony Braxton zenéjébe, és filozófiájába.


All content copyright © The Outside Shore

Marc Sabatella / marc@outsideshore.com
P.O. Box 147151, Edgewater, CO 80214-7151