Irodalomjegyzék
Személy szerint korlátozott tapasztalatom van más jazz improvizációs
szakkönyvekkel, az én legjobb tanárom a fülem volt. Itt következik egy
lista azokról a könyvekről, amiket többé-kevésbé ismerek, illetve amelyeket
mások ajánlottak nekem. Az oktatókönyvek, és a jogtiszta fakebook-ok legtöbbje
bármely jól felszerelt zeneboltban kapható, vagy megrendelhető Jamey Aebersold-on
keresztül. A rendelésről a Down Beat magazinban lévő hirdetésekből kaphatsz
további információt.
- Chuck Sher, The New Real Book, Sher Music. Valószínűleg ez a legnépszerűbb
jazz fakebook manapság, és talán a legjobb a széles körű válogatás,
a pontosság, és az olvashatóság tekintetében. A leggyakrabban játszott
darabok zöme megtalálható benne. Bb és Eb hangnemekben is kapható a
transzponáló hangszereseknek, és a többi Chuck Sher könyvhöz hasonlóan
tartalmazza a dalszöveget is, ha létezik ilyen. Tartalmaz standard-eket,
mint pl. a "Darn That Dream", jazz klasszikusokat, mint Sonny
Rollins "Oleo"-ja, és néhány kortárs darabot is, mint Michael
Breckertől a "Nothing Personal". Pop dalok is vannak, pl.
Roberta Flack "Killing Me Softly" c. száma. A sokrétűség miatt
nincs olyan sok mainstream jazz benne, mint a többi könyvben, így szükséged
lesz még másra is kiegészítésképpen. Ettől függetlenül nagyon is javallott
ez a könyv!
- Chuck Sher, The New Real Book Volume 2, Sher Music. Ez a könyv jó
társ az előbbihez, mert nincs átfedés közöttük, helyette jó kiegészítést
nyújt az 1950-es és 1960-as klasszikus jazzből. Sok szám van pl. John
Coltrane-től, és Horace Silver-től. Összetett modern darabok hangszerelését
is tartalmazza, pl. Michael Brecker-től, és néhány standard is van.
Bb-ben, és Eb-ben is kiadták.
- Chuck Sher, The World's Greatest Fakebook, Sher Music. Ez volt Chuck
első fakebook-ja, de nem fogadták olyan jól, mint a "The New Real
Book"-ot, mert még annál is kevesebb jazz standard-et tartalmaz.
Ettől függetlenül kiegészítésnek jó a többihez.
- Herb Wong, The Ultimate Jazz Fakebook, Hal Leonard Publishing. Ebben
százszámra vannak a darabok, épp ezért sajnos nagyon kis betűkkel szedték,
és így nehéz olvasni. Sok a régi Tin Pan Alley dal benne, ezek ma már
nem olyan elterjedtek, ezért az igazi jazz standard-ek kínálata nem
olyan széles, mint amilyennek első látásra tűnik. Ez is megvan Bb-ben
és Eb-ben, és tartalmazza a dalszövegeket is.
- The Real Book. Sok éven át ez volt az etalon. Sokféle standard, és
jazz klasszikus van benne, és valóban segített definiálni ezeket a fogalmakat
az elmúlt pár évtizedben. Sok hiba van a könyvben, és ezekből a dalokból
jó pár hangfelvételt is hallottam már az elmúlt 20 évből, amelyben ezek
a hibák rögzítve vannak. Ez azt mutatja, hogy a Real Book sok profi
zenész elsődleges dalforrása lett. Nem olyan régen váltotta fel a New
Real Book ezt a szerepet. Az eredeti Real Book nem legális, mert a könyv
készítői nem kaptak dalszerzői beleegyezést a számokra, és nem fizettek
jogdíjat sem értük. Az eredeti szerzők gyakorlatilag nem látnak semmilyen
pénzt sem ebből a könyvből. A legtöbb zenész úgy jut hozzá, hogy egy
ismerős példányát fénymásolja le, vagy esetleg megveszi valakitől, aki
pénzért sokszorosítja. Ha hozzá tudsz jutni egy példányhoz, és a lelkiismeretedet
sem bántja, érdemes szert tenni rá. Van Bb, Eb változat, és énekes változat
is. Több, egymástól kicsit különböző változat is létezik, a leggyakoribb
a Pacific Coast Edition, és a Fifth Edition. Mivel az eredetük kérdőjeles,
nehéz megmondani, hogyan fejlődtek ezek a változások, vagy hogy egyáltalán
melyek ezek. Mindenesetre vedd figyelembe, hogy a különböző példányok
nem feltétlenül ugyanazokat a számokat tartalmazzák!
- The Real Book Volume 2. Ez a könyv is illegális, akárcsak az eredeti.
Viszont közel sem olyan népszerű, annak ellenére, hogy sok klasszikus
jazzt tartalmaz.
- Spaces Bebop Jazz. Több formában is létezik e könyv, és tudtommal
egyik sem legális. Az enyém spirálkötésben van, és szabványméretű papírra
nyomták, de maga a tartalom kis méretű. Láttam már feleakkora papírra
nyomva is, és két-három kötetre lebontva. Leginkább a swing, a bebop,
és a cool korszakokból való számokat tartalmaz.
- Think Of One. Fogalmam sincs, honnan származik ez a könyv, de láthatóan
egy olyan ember készítette, aki kevesellte a Real Book-ban Thelonious
Monk, Wayne Shorter, és Horace Silver műveit. Eléggé hanyagul lejegyzett
darabok ezek, a legtöbb az említett szerzőktől származik, szinte egy
sincs benne a Real Book-ban, és persze ez a könyv sem jogtiszta. Nagyon
kevesen ismerik, ami elég szomorú, hiszen sok csodálatos szerzemény
található meg benne, amelyeket más fakebook-ban én még nem láttam.
Több tucat, sőt talán több száz könyv létezik elméletről, gyakorlási-,
és elemzési módszerekről. Csak egy maréknyit ismerek közülük, de még nem
láttam bevezető szinten jó, kapcsolatelemző, és általános célú jazz improvizációs
szakirodalmat, ezért is írtam ezt az olvasókönyvet. A most következő megjegyzések
nem egyformán részletesek. Többet írtam azokról a könyvekről, melyeket
jobban ismerek, ahol pedig egymondatos összefoglalót találsz, azt a legtöbb
esetben én magam nem olvastam, de mások ajánlották nekem.
A listát a következő sorrendben próbáltam összeállítani: háttér-információk,
alap, közép, és haladó szintű általános oktatóanyagok, hangszeres oktatókönyvek,
és végül a zeneszerzés/hangszerelés témaköre.
- Jerry Coker, How To Practice Jazz. Ez nem annyira "hogyan kell..."
könyv, hanem inkább "hogyan gyakoroljuk a ...". Sok gyakorlási
tanács van benne (ahogy a címe is mutatja), és több hivatkozás is más
könyvekre, főleg David Baker, illetve maga Coker tollából, melyek részletesebb
információkat tartalmaznak az improvizációról.
- Jerry Coker, How To Listen To Jazz. Ez a könyv jó bemutató a jazz-hez
- a hallgató szemszögéből. Van történelmi áttekintés, különféle hangszerek
szerepei, jazz szerzemények és előadások különféle stílusban, és formában.
Közérthetően beszél a gyakori technikákról és szerkezetekről. Coker
végigkalauzolja a hallgatót több híres felvételen, és rámutat arra,
hol és hogyan használják ezeket a technikákat. Mivel a legtöbb elméleti
könyv nem igazán közérthető formában írja le a magyarázatokat, ez a
mű bármilyen másik kezdő, vagy középszintű módszertani könyv mellé ajánlott.
- Dan Haerle, The Jazz Language. Elsősorban a jazzben használt szakkifejezésekkel,
és a jazz elméletével foglalkozik e könyv, szerkezete alapján nem egy
"hogyan kell..." típusú iromány.
- Jerry Coker et al, Patterns For Jazz. E mű egy sor pattern-t mutat
be, melyek jellemző akkordokra, és skálákra valók. Ezeket gyakorolhatod
mindegyik hangnemben. A frázisok a megadott akkordmenetekhez alkalmazhatók.
- Dan Haerle, Scales For Jazz Improvisation. Itt megtalálhatod lekottázva
a legtöbb skálát, amit jazz zenészek alkalmaznak. Hasznos, ha együtt
akarod látni az összes skálát, de igazán nem tartalmaz semmi olyat,
amit ne találhatnál meg egy alap-, vagy középszintű oktatókönyvben,
vagy - ami azt illeti - ebben az olvasókönyvben.
- Jerry Coker, Improvising Jazz; David Baker, Jazz Improvisation. Ezek
talán a legszélesebb körben használt improvizációs bevezető írások.
Coker és Baker a jazz-oktatás legelismertebb személyiségei közé tartoznak.
Mindketten hasonló nézetet vallanak: a hangsúly mindkét szövegben az
alap skálaelméleten és a dallami eszközökön van.
- Mark Boling, The Jazz Theory Workbook. Elsősorban kezdő, és középhaladóknak
szóló szöveg.
- Scott Reeves, Creative Jazz Improvisation. Ezt a könyvet úgy ajánlották,
mint az egyik leghasznosabb írást, ami az improvizációról szól. Az elmélet
bemutatása mellett a történelmi környezettel is foglalkozik, ahogy ez
az olvasókönyv is.
- David Baker, How To Play Bebop. Ez egy három részes sorozat, elsősorban
a dallamvezetéssel foglalkozik, a bebop skálára fektetve a hangsúlyt.
- Hal Crook, How To Improvise. Középfokú, illetve haladó anyag, feltételezi,
hogy van már némi skála-alapismereted. Kifejezetten a dallamvezetés
harmóniai, és ritmikai eszközeivel foglalkozik.
- Steve Schenker, Jazz Theory. Középhaladó-haladó anyag.
- Jerry Coker, Complete Method For Improvisation; David Baker, Advanced
Improvisation. A szerzők feljebb említett bevezető írásainak magasabb
szintű verziói.
- Walt Weiskopf and Ramon Ricker, Coltrane: A Players Guide To His
Harmony. Ez egy teljes könyv, amit a Coltrane
changes tárgyalásának szenteltek.
- Gary Campbell, Expansions. Középhaladó, illetve haladó anyag, különféle
skálákkal foglalkozik, köztük néhány elég ezoterikussal is, és megmutatja,
hogyan lehet ezeket különböző akkordoknál felhasználni a dallamvezetésben.
A könyv feltételezi a skála-alapismereteket, kb. amennyire ebben az
olvasókönyvben is tárgyaltuk.
- John Mehegan, Jazz Improvisation. Ez egy sorozat, amit az 1960-as
években adtak ki. Akkoriban igen széleskörűnek tartották, de mai szemmel
nagyon kevés információt tartalmaz az azóta lezajlott fejlődésről, sőt
még az akkori kortárs tendenciákról is, mint pl. a Coltrane akkordcserék,
vagy a kvartakkordok.
- George Russell, The Lydian Chromatic Concept Of Tonal Organization
For Improvisation. Ez egy haladó elméleti szakkönyv, amely a skálaelmélet
néhány egyéni alkalmazásával foglalkozik. Néhány különleges skálát alkalmaz,
megmutatja, hogyan lehet ezeket alapul véve összetett kromatikus dallamokat
alkotni. Az eljárás elég bonyolult, és egy akkordcsúsztatás-szerű eszközt
alkalmaz az akkord-skála párosítás során. Mérföldkő volt ez az írás,
amikor az 1960-as években kiadták, habár ezek a zenei eszközök közvetlenül
sohasem terjedtek el széles körben, gyakorlati használatban. Talán a
bonyolultságuk miatt a zenészeknek csak egy viszonylag kisebb köre alkalmazza
őket. De mégis, egy alapot jelentenek a legtöbbek által tanított skálaelméletnek,
mint ahogy ennek az olvasókönyvnek is.
- David Liebman, A Chromatic Approach To Jazz Harmony And Melody. A
dallamos kromatika alapos tárgyalása e mű, leginkább arról szól, amit
én nem-tonális zenének nevezek. Sok dallampéldát tartalmaz John Coltrane-től,
Herbie Hancock-tól, és más modern játékosoktól.
- David Baker, The Jazz Style Of .... Ez is egy sorozat, amely a következő
zenészekről szól: Miles Davis, John Coltrane, Cannonball Adderly, Sonny
Rollins, Fats Navarro, és Clifford Brown. Mindegyik kötet tartalmaz
egy rövid életrajzot, és egy zenei stílusbemutatót. A könyvek legnagyobb
részét lejegyzett szólók, és azok elméleti boncolgatása teszi ki.
- Martin Mann, Jazz Improvisation For The Classical Pianist. Bevezetés
a jazz improvizációba, olyan zenészeknek célozva, akik a strukturált
megközelítésű tanulást szokták meg. Nagy a hangsúly a skálákon, és a
gyakorlatokon.
- Mark Levine, The Jazz Piano Book. Ez a legteljesebb könyv jazz-zongoristák
számára, amit valaha láttam. Szó esik skálákról, akkordfelrakásokról,
kíséretről, és más témákról, amiket egyébként itt is olvashattál, de
ez a könyv mélyebbre jut. Sok hasznos zenei példa található benne, így
sokkal könnyebben olvasható. Nagyon jól bemutatja a latin jazzt is,
még a basszushangszeresek és a dobosok számára is hasznos. Van azonban
a hiányossága is: átsiklik a blues felett, nem is írja le a blues skálát,
és az akkordmenetet, pontosabban csak igen felületesen. A másik hiba,
hogy megpróbálja ugyan a tartalmat történelmi, illetve gyakorlati környezetbe
helyezni, de ez elég rendszertelenül teszi.
- Dan Haerle, Jazz Improvisation For Keyboard Players. Ez volt a kedvenc
jazz-zongora könyvem amíg Levine-é nem akadt a kezembe pár évvel ezelőtt.
A könyv állítása szerint a kezdőtől a haladó szintig logikusan halad,
de az információk java a középszintet célozza. Számomra nem olyan szórakoztató,
mint Levine könyve, és még kevésbé próbálja az oktatást történelmi környezetbe
helyezni. Kapható három külön részben (Basic, Intermediate, és Advanced),
illetve egyben is.
- Dan Haerle, Jazz/Rock Voicings For The Contemporary Keyboard Player.
A legtöbb információ, amit tartalmaz, benne van az előbb említett könyvében,
vagy Levine-ében, mégis van értelme egy helyen összefoglalni minden
részletet, amit csak tudni akarsz az akkordfelrakásokról. De nem tartalmaz
olyan széles választékot belőlük, amelyet az ember elvárna egy ilyen
célú könyvtől.
- Frank Mantooth, Voicings. A hangsúly elsősorban a kíséretnél alkalmazott
akkordfelrakásokon van, vagyis a szólók felrakásairól kevésbé beszél.
A legnagyobb figyelem a kvartakkordokra, illetve más kortárs felrakásokra
irányul. Haerle könyvéhez képest a témát jobban megmagyarázza.
- Garrison Fewell, Jazz Improvisation. Viszonylag általános szöveg,
amely némi alap skála/akkord elméletet, akkordmenet elemzéseket, és
dallamvezetést tartalmaz. Sok a példa, és igyekszik megindokolni, miért
szólnak jól. Főleg gitárosoknak célozták, de az elméleteket bármely
hangszerre át lehet emelni, mivel nem gitártechnikákat tárgyal.
- Paul Lucas, Jazz Chording For The Rock/Blues Guitarist. Ezt a könyvet
olyan zenészeknek szánták, akik tudnak gitáron játszani, de csak a rockban
használt 5 db nyitott akkordban járatosak (C, A, G, E, és D). A többi
általános jazz akkordot ezeknek a variációiként mutatja be az írás.
Szó esik még magasabb szinten az akkordszólókról, az akkordcserékről,
a kvartakkordokról, a kétharmóniás akkordokról, és a skálákról is.
- Joe Pass and Bill Thrasher, Joe Pass Guitar Style. E mű átfogja az
improvizációban alkalmazott harmóniát, benne az akkordépítést, a felrakásokat,
akkordcseréket, és akkordszólókat.
- Chuck Sher, The Improvisor's Bass Method. A könyv a basszushangszer
legalapvetőbb tanításával kezdődik, köztük ujjrendtáblázatokkal, kottaolvasással.
Aztán a szokásos jazz zeneelmélet következik, benne példákkal a basszus
számára. Van benne lejegyzett basszuskíséret és szóló is, olyan nevektől,
mint Scott LaFaro, Charles Mingus, Paul Chambers, Ron Carter, és mások.
- Steve Houghton and Tom Warrington, Essential Styles For The Drummer
And Bassist. Ez egy receptkönyv, 30-féle stílushoz találsz benne pattern-eket,
a poptól a funk-on, reggae-n, és latinon keresztül a jazzig. CD is van
mellé.
- Peter Erskine, Drum Concepts And Techniques. A dobosok számára hasznos
alaptechnikákat magyarázza el e könyv.
- Frank Malabe and Frank Weiner, Afro-Cuban Rhythms For The Drum Set.
Ez az írás a különféle afrikai, és latin-amerikai ütőhangszerek stílusait
írja le, és útmutatót ad, hogyan lehet ezeket a hagyományos dobkészleten
lejátszani.
- Ed Thigpen, The Sound Of Brushes. A seprőzés technikáját fedezi fel
dobosok számára.
- Andy Laverne, Handbook Of Chord Substitutions. Ez a könyv zongoristáknak,
és hangszerelőknek hasznos, megtanít különféle utakon-módokon átharmonizálni
a számokat. Az akkordcserék jóval bonyolultabbak, mint a tritónusz csere,
vagy a Coltrane-féle ii-V, amelyekről ebben az olvasókönyvben beszéltünk.
- Paul Rinzler, Jazz Arranging And Performance Practice: A Guide For
Small Ensembles. Ezt a művet inkább együtteseknek célozták, mint egyéni
improvizálóknak.
- David Baker, Arranging And Composing. A hangsúly itt kisebb zenekarok
hangszerelésén van, a trióktól az öt-hat fúvóssal játszó zenekarokig.
Történelem és életrajzok
Az oktatóanyagokhoz hasonlóan a történelmi, és életrajzi irodalmi ismereteim
is korlátozottak. A következő listát nagyjából az általánostól a specifikus
felé rendeztem.
- Bill Crow, Jazz Anecdotes. Rövid történetek, amelyeket jazz zenészek
meséltek, vagy mások őróluk.
- Nat Hentoff, Jazz Is, The Jazz Life, Hear Me Talkin' To Ya. Nat Hentoff
elismert jazz történész és kritikus. A személyes tapasztalatait gyűjtötte
össze ebben a könyvben, más zenészektől származó anekdotákkal fűszerezve.
- Brian Case, Stan Britt, and Chrissie Murray, The Harmony Illustrated
Encyclopedia Of Jazz. Rövid életrajzok és diszkográfiák több száz zenészről.
- Joachim Berendt, The Jazz Book: From Ragtime to Fusion and Beyond.
Tízéves periódusok, hangszerek, és nagyobb zenészek/zenekarok szerint
van szervezve e könyv. A részek külön-külön is olvashatók.
- Ian Carr, The Essential Jazz Companion. A jazz teljes XX. századi
története elevenedik meg, sok művésszel és stílussal. A könyv egyes
felvételekkel külön is foglalkozik. Carr életrajzokat is írt: Miles
Davis-ről, és Keith Jarett-ről.
- James Lincoln Collier, The Making Of Jazz. Mélyreható áttekintés a
jazz történetéről.
- Frank Tirro, A History Of Jazz. A jazz történetének szakmai jellegű
szemrevételezése.
- Gunther Schuller, Early Jazz, The Swing Era. Schuller elismert történész,
kritikus, és zeneszerző. Ezek a könyvek részletesebbek a többinél, mert
jobban koncentrálnak az egyes periódusokra. Elképzelhető, hogy további
kötetek is meg fognak jelenni a sorozatból.
- Richard Hadlock, Jazz Masters Of The .... E sorozatban különböző
évtizedről jelentek meg könyvek, nagyjából 20-20 nagy zenész életrajzait
tartalmazzák.
- Leonard Feather, Inside Bebop. Feather a bebop-ot próbálja a szkeptikusok
számára elfogadtatni. A könyv megjelenésekor e stílus még új, és vitatott
volt.
- Valerie Wilmer, Jazz People. Interjúk az 1950-os és 1960-as évek legendás
személyiségeivel.
- Valerie Wilmer, As Serious As Your Life. Az avantgárdra koncentrál
ez a könyv, illetve az utána következő évtizedek zenéire. Erősen politikai
természetű.
- Ross Russell, Bird Lives. Charlie Parker anekdotákkal teli életrajza.
- Gary Giddens, Celebrating Bird. Sok fényképet is tartalmaz ez a könyv.
- Dizzy Gillespie, To Be Or Not To Bop. Dizzy önéletrajza.
- J.C. Thomas, Chasin' The Trane. John Coltrane életrajza anekdotákkal.
- Miles Davis and Quincy Troupe, Miles. Egy színes történeti áttekintés
attól az embertől, aki talán a legtöbb másik jazz zenészre volt hatással,
és aki majdnem fél évszázados karriert futott be sok-sok innovációval.
Készülj fel a sokszor nyers megfogalmazásokra!
- Charles Mingus, Beneath The Underdog. Mingus önéletrajza még nyersebb,
mint Miles-é. Történelmi leírásként kevésbé érdekes, de mint Mingus
szexuális történeteinek gyűjteménye...
- Graham Lock, Forces In Motion. Káprázatos betekintést nyújtó könyv
Anthony Braxton zenéjébe, és filozófiájába.
|