Alapelmélet
Ebben a részben áttanulmányozhatod a klasszikus zenei fogalmakat. Szó lesz a hangközökről, a skálákról, a hangnemekről, és az akkordokról. Akinek van némi klasszikus zenei tanulmány a háta mögött, esetleg átugorhatja ezt a részt.Hangközök
A hagyományos európai zenében tizenkét hang található: C, C#/Db, D, D#/Eb, E, F, F#/Gb, G, G#/Ab, A, A#/Bb, és B. A B után megint egy C következik, egy oktávval magasabban, mint az első C, utána ez a kör ismétlődik. Ezt a hangsort nevezik kromatikus skálának. Minden lépés ebben a skálában félhanglépés. Két hang közti távolságot a köztük lévő félhanglépések számával lehet legegyszerűbben meghatározni. Az egy félhang távolságra levő hangok hangköze (pl. C és C#) a kisszekund. A két félhangnyira levőké (pl. C és D) a nagyszekund, ezt a hangközt egészhangnak is szokták nevezni. Háromtól fölfelé a további hangközök: a kisterc, a nagyterc, a tiszta kvart, a tritónusz, a tiszta kvint, a kis szext, a nagy szext, a kis szeptim, a nagy szeptim, és végül az oktáv.A hangközök legtöbbjének van több elnevezése is. Például a tritónuszt bővített kvartnak nevezik, ha a hangjegy írásmódja kvart hangközt határoz meg. Pl. a C és F# közti hangköz bővített kvart, mivel a C és F közti tiszta kvart. És ellenkezőleg is igaz: ha az írásmód kvint hangközt határoz meg, szűkített kvintről beszélünk. Pl. a C és Gb közti tritónusz hangközt (ami valójában azonos a C és F# köztivel) szűkített kvintnek hívjuk, mert a C és a G hang közötti távolság tiszta kvint. Általánosságban elmondható, hogy ha egy tiszta, vagy nagy hangközt félhanggal emelünk, az eredmény bővített hangköz lesz, és ha tiszta, vagy kis hangközt félhanggal leeresztünk, szűkített hangközt kapunk.
Dúr és moll skálák
Minden hangsor a kromatikus skála hangjaiból építkezik. A legtöbb skála hét különböző hangot tartalmaz, bár van 5, 6, és 8 hangból álló is. A legegyszerűbb skála a C dúr skála: C, D, E, F, G, A, B. Egy dúr skálát fel lehet építeni ezen hangok hangközeinek felhasználásával: E E F E E E (F), ahol az E egész hangközt, az F felet jelent. Így a G dúr skála G, A, B, C, D, E, F#, és innen egy félhangra van a G, amivel kezdődik a következő oktáv.Az A moll skála ugyanazokat a hangokat tartalmazza , mint a C dúr, de A-val kezdve: A, B, C, D, E, F, G. Ezt a hangsort a C dúr párhuzamos moll skálájának nevezzük. Bármelyik dúr skálának a párhuzamos moll skálája meghatározható, ha a dúr skála hangjait a hatodik hangtól játsszuk felfelé. Így pl. a G dúr párhuzamos mollja E moll.
Ha egy mű egy bizonyos skálán alapul, azt mondjuk, hogy a mű abban a hangnemben van. Ha például egy darab a C, D, E, F, G, A, és B hangokon alapul, akkor C dúrban, vagy A mollban van. A kettő között az akkordmenetet ismerve lehet különbséget tenni. Ugyanígy, ha a darab hangjai G, A, B, C, D, E, és F# közül valók, G dúr, vagy E moll a hangnem. Ha egy skála betűje után sem a dúr, sem a moll szó nincs leírva, az dúrt jelent. A skálában levő b-s vagy #-es hangok száma adja meg a hangnem előjegyzését. Pl. a G dúr előjegyzése 1 kereszt, ez a kereszt a F# hangot jelzi.
Próbálj minden dúr és moll skálában játszani! Esetleg leírhatod az összes hangnem hangjait, vagy megveheted ugyanezt könyv formájában. Jó lehet erre Dan Haerle: Scales for Jazz Improvisation c. könyve, amiben sok skála előre le van jegyezve a számodra. A bonyolultabb skálákat (amik most következnek) fontos lejegyezni is a gyakorlás mellett. A hallgatóknak elég, ha csak annyi hangnemben játsszák ezeket, ahány ahhoz kell, hogy a hangzás a fülükben rögzüljön. Sokszor ehhez elég egyetlen hangnem is. Az előadóknak viszont minden skálát mind a tizenkét hangnemben, és a hangszerük teljes hangterjedelmében gyakorolniuk kell, amíg teljesen mesterien, és otthonosan nem mozognak bennük. Persze nem kell a különféle skálákba az agyi pusztulásig belegabalyodni, érdemes továbblépni a további fejezetekre ha már valamennyire elboldogulsz a dór, a mixolíd, a líd és a lokriszi modális skálákkal (lásd lejjebb).
Akkordok
Az akkord egy több hangból álló, rendszerint egyszerre megszólaló hangzás, melynek hangjai egyedi harmóniai kapcsolatban állnak egymással. A legegyszerűbb akkord a hármashangzat. Amint a neve is mutatja, 3 hangból áll, amelyek egymástól terc hangközre vannak. Pl. a C, E, és G hangok együtt kiadják a C dúr hármashangzatot. Azért hívjuk C dúr hármasnak, mert a három hang a C dúr skála első hangjáról indul. A C és az E között nagyterc hangköz van, az E és a G között kisterc. Ezek a hangközök definiálják a dúr hármashangzatot. A G dúr hangjai: G, B, D. A többi dúr hármast ugyanígy származtatjuk.Az A, C, és E hangok az A moll hármast adják, mivel a hangokat az A moll skála alaphangjától számoltuk. Az A és a C kisterc távolságra vannak egymástól, a C és az E pedig nagytercre. Ezen hangközökkel lehet meghatározni az összes moll hármast.
Még két fajta hármashangzat létezik: a szűkített, és a bővített hármas. A szűkített hármas hasonló a moll hármashoz, csak a felül lévő dúrterc hangközt kell leszűkítenünk molltercre. Így az A szűkített hármast előállíthatjuk, ha az A moll hármas E hangját leengedjük Eb hangra. A bővített hármas a dúr hármasra hasonlít, annak a felső mollterc hangközét kell kibővítenünk dúrtercre, hogy megkapjuk. A C bővített hármas így megkapható, ha a C dúr hármasból a G hangot felemeljük G#-re. Jegyezzük meg, hogy szűkített hármast elő tudunk állítani a dúr skála hangjaiból (pl. C dúrban B, D és F), viszont bővített hármas természetes módon nem fordul elő a dúr, és a moll skálákban sem.
A hármashangzatokat tovább fejleszthetjük, ha további terceket teszünk rájuk. Példaként: ha veszed a C dúr hármast (C E G), és hozzáteszel még egy tercet, vagyis a B hangot, egy dúr négyeshangzatot, általánosabb nevén major szeptimakkordot (jele: Cmaj7 vagy CM7) kapsz. A hangok a C dúr skálából származnak, és az új terc a skála alaphangjától szeptim távolságra van, innen az akkord neve. Ugyanígy, ha az A moll hármast vesszük (A C E), és hozzátesszük a G-t, kapunk egy moll szeptimakkordot (jele: Am7, vagy A-7). Ennek nevét az A moll hangsorból származó hangok adják. A klasszikus zenében legtöbbször használt szeptimakkord a domináns szeptim, amit úgy kaphatunk, hogy egy kis tercet teszünk egy olyan hármasra, amit egy dúr skála ötödik hangjáról indítottunk. A dúr skála ötödik hangját (fokát) dominánsnak nevezzük. Például C dúrban az ötödik hang G, így a G dúr hármas (G B D) egy hozzáadott szeptimmel (F) egy domináns szeptimakkordot ad ki (jele: G7).
Ez a három szeptimakkord (más néven négyeshangzat) nagyon fontos kapcsolatban áll egymással. Bármelyik dúr hangnemben a skála második fokára épített négyes egy moll négyes, az ötödik fokra épített négyes egy domináns négyes, az első fokra (más néven tonikára) épített négyes pedig egy major négyeshangzat. A skálák fokait római számmal szoktuk jelölni, nagy betűkkel a dúr hármasokat és szeptimeiket, kis betűkkel a moll hármasokat, és szeptimeiket. A C dúrban található Dm7 - G7 - Cmaj7 akkordsor így írható le: ii-V-I. Ez egy nagyon sokat használt akkordfűzés a jazzben, később még sokat beszélünk róla. Ha megfigyeljük, ebben az akkordsorban az akkordok alaphangjai tiszta kvarttal lépkednek felfelé, vagy azt is mondhatjuk, hogy tiszta kvinttel lépkednek lefelé. Ez a legerősebb feloldás a klasszikus zenében is.
Természetesen szűkített és bővített hármasokra is tehetünk terceket. Ha egy szűkített hármashoz adunk kistercet, teljesen szűkített szeptimet kapunk (pl. A C Eb Gb, jele Adim). Ha nagytercet teszünk rá, félszűkített szeptimakkordhoz jutunk (pl. B D F A, jelzése Bm7b5). A bővített hármasra adott kisterc nagyon ritkán használt akkordot eredményez, nincs is külön neve a klasszikus elméletben. Ha nagytercet tennénk a bővített akkordra, csak nevében kapnánk négyeshangzatot, mivel a negyedik hang az alaphang megismétlése lenne egy oktávval feljebb. Például C E G# C. Elméletileg a negyedik hang nem C, hanem B# lenne, de a mai általánosan használt hangrendszerben (egyenlő temperálású hangrendszer) ezek ugyanazt a hangot jelentik. Az olyan hangokat, amelyeknek csak a neve más, valójában ugyanazt a hangmagasságot jelentik, enharmonikusaknak nevezzük. A klasszikus zeneelmélet szőrszálhasogatón megkívánja az akkordok hangjainak pontos enharmonikus megnevezését, de jazzben általában a legkényelmesebb nevet használjuk.
További terceket is tehetünk mindegyik típusú szeptimakkordra. Pl. a C major szeptimakkordot (C E G B) kiegészíthetjük egy D hang hozzáadásával C major nónakkorddá. Az ilyen, további tercekkel, és ezeknek az új akkordhangoknak az alterációival (félhanggal emelés ill. leeresztés) színesített hangzatok a jazz stílusjegyei, ezeket fogjuk a későbbiekben tárgyalni. Habár fel lehet építeni szinte végtelen számú akkordot, a jazzben használt legtöbb akkordot be lehet sorolni a dúr, a moll, a domináns, vagy a félszűkített akkordok közé. Ez a négy alapvető hangzattípus. Teljesen szűkített, és bővített akkordokat is szoktunk használni - csereakkordként a fenti négy akkordtípus valamelyike helyett, erről ld. később.
A kvintkör
A tiszta kvint hangköz sok szempontból lényeges a klasszikus elméletben. A kvintkör jól illusztrálja ezeket a szempontokat. Képzelj el egy olyan kört, amely tizenkét egyenlő részre van felosztva, mint egy óra. Írj egy C betűt a kör tetejére, a 12 órához, aztán az óra járása szerint írd ezeket: G, D, A, E, B, F#/Gb, C#/Db, G#/Ab, D#/Eb, A#/Bb, és F. Megfigyelheted, hogy ezek között a hangok között mindenhol tiszta kvint van, és mindegyik hang előfordul, de mind csak egyszer. ![[circle-of-fifths]](File47.gif)
A kvintkör egyik nagy haszna, hogy ki tudod számolni belőle egy hangnem előjegyzését. A C dúrnak nincs se keresztje, se béje. Ahogy az óramutató szerint haladsz, minden hangnemben eggyel több a kereszt. A G dúrnak egy keresztje van (F#), a D dúrnak kettő (F# és C#), az A dúrnak három (F#, C#, G#), az E dúrnak négy (F#, C#, G#, D#), és így tovább. Azt is észre lehet venni, hogy maguk a keresztes hangok is a kvintkör szerint haladnak: F# (a G dúrnál lép be), C# (a D dúrnál), G# (A dúrnál), D# (E dúrnál), stb. Mindezek a béknél fordított irányban működnek, vagyis ha az óramutatóval ellentétesen indulsz el, a bék szaporodnak: F dúrnak egy béje van (Bb), Bb dúrnak kettő (Bb, Eb), Eb dúrnak három (Bb, Eb, Ab), és így tovább. A bék maguk is követik a kvintkört: Bb (F dúrban lép be), Eb (Bb dúrban), Ab (Eb dúrban), stb.
A kvintkör skálákat is meghatároz. Bármelyik hét szomszédos hangot veszed, ha sorba rendezed őket, dúr skálát kapsz. Bármelyik öt szomszédos hang pedig pentaton skálát ad ki (ld. később).
Ha a kvintkör hangjait akkordneveknek veszed, és elindulsz az órával ellenétesen, akkor az alaphangjaik értelemszerűen tiszta kvinttel lépkednek lefelé. Ez az akkordlépés - mint ahogy már beszéltünk róla - a létező legerősebb feloldás, különösen, ha ii-V-I akkordmenetként értelmezzük. Példaként egy ii-V-I akkordmenet F dúrban Gm7 - C7 - F, és ezeket az akkordneveket sorban leolvashatod a kvintkörről. Bármelyik hang tritónuszát is könnyedén láthatod a körön, egyszerűen az átellenes hangot kell venned. Pl. G tritónusza Db, és ezek egymással szemben vannak a körön. Ezt akkor fogod hasznosnak találni, amikor majd a tritónusz cseréről beszélünk.
- fel: Akkord/skála kapcsolatok
- következő: A dúr skála harmóniái
- a tetejére: Tartalomjegyzék