AkkordhangszerekA polifonikus, illetve olyan hangszereknek, amelyek könnyen meg tudnak szólaltatni egyidejűleg egynél több hangot - Ilyenek például a zongora, az orgona, a gitár, és a hangolt ütőhangszerek -, fő vonatkozásai az akkordok felrakása (megszólaltatása), az átharmonizálás, és a kíséret ritmusa. Akkordok felrakása (megszólaltatása)Ha egy jazz számban egy Cmaj7-es akkordot kell lejátszani, az szinte soha nem azt jelenti, hogy a zongoristának C E G B hangokat kell leütnie. Többnyire más módon fogja megszólaltatni az akkordot, még ha szimplán csak megfordítja is az alaphelyzet helyett. Az akkordfelrakások témájában (voicing, ejtsd: vojszing) teljes könyveket írtak már, a most következő ismertetésben csak a lehetőségek felszínét kapargatjuk. Kicsit elnagyolva besoroltam őket a következő kategóriákba: 3/7 felrakások, kvart felrakások, kétharmóniás felrakások, szűkfekvés és "drop voicing", és egyéb skála alapú felrakások.
ÁtharmonizálásA kísérő zenész esetenként átharmonizálja az akkordmenetet, hogy fenntartsa az érdeklődést, ellentétet mutasson, vagy feszültséget keltsen. Ez azt jelenti, hogy a lejegyzett, vagy várt akkordok helyett más, váratlan akkordokat játszik be. Az átharmonizálás egyik lehetősége az akkordcsere, pl. a tritónusz csere. Néhány zenész sok időt tölt el különféle átharmonizálások próbálgatásával, amikor egy számon dolgozik. De hacsak nem beszélik meg ezt előtte a szólistával, az új harmóniák nem lesznek jók a szólista eredeti akkordmenetre játszott szólójára. Vannak egyszerű átharmonizálási módok, amelyek nem zavarják meg annyira a szólistát. A tritónusz csere egy példa erre. Bárhol, ahol egy domináns akkord szerepel a kottában, a kísérő helyettesítheti azt a tőle tritónusz távolságra lévő domináns akkorddal. Ez pontosan ugyanazt a feszültséget kelti, mintha a szólista csinálta volna ugyanezt a cserét. Egy másik lehetőség az akkord minőségének a megváltoztatása, pl. egy D7alt-ot játszani Dm helyett. Fel lehet váltani egy domináns akkordot egy ii-V-tel is. Erről már beszéltünk a blues akkordmenetnél: a 4. ütemben lévő F7 akkordot cseréltük ki egy Cm7 - F7 menettel. Ezt a módszert különösen a frázisok végénél szokták gyakran alkalmazni, mert ez a következő frázis tonikájára vezet. Az F7-re választható skálák legjava a Cm7-re is illeszkedik, így ez a csere nem szokott túl nagy feszültséget kelteni. Ha ezt a módszert ötvözzük a tritónusz cserével, akkor még összetettebb lehet az átharmonizálás. Az V-öt először a tritónuszával cseréljük ki, majd az új V helyett tesszük be a ii-V-öt. A blues 4. ütemében pl. az F7-et B7-re cseréljük, aztán azt felváltjuk egy F#m7 - B7-tel. Egy másik átharmonizálási lehetőség az alterációk használatához kapcsolódik. Egy több ütemen áthúzódó akkord helyett a kísérő váltogathat az akkord, és a tőle felfelé/lefelé félhang távolságra lévő másik akkord között, vagy az akkordtól kvintre lévő domináns akkord között. Pl. egy G7 akkordot Ab7-tel, F#7-tel, vagy D7-tel váltogathatsz így. Rockos alapú zenében alkalmazzák ezt gyakran, ahol az alterációt a ritmusszekció hozza. Ha a váltogatást hosszabban alkalmazzák, pl. egy egész körön át, vagy akár az egész számban, a szólista fel kell tudja venni azt, és irányítani a feszültséget azzal, hogy együtt, vagy ellene játszik. Más szóval a szólista csökkentheti a feszültséget, ha az akkordoknak megfelelően ő is váltja a skálákat, illetve növelheti, ha megmarad az eredeti skálánál. A kíséret ritmusaHa már eldöntötted, milyen hangokat akarsz játszani, azt is döntsd el, mikor játszd őket. Nyilván nem akarsz kizárólag egész, vagy negyed hosszú hangokat játszani, a kíséretednek ritmikusan is érdekesnek kell lennie anélkül, hogy megzavarnád a szólista, vagy a hallgatóság figyelmét. A ritmusjátékhoz kevés iránymutatót lehet adni. Nagyon kevés az az elmélet, amire támaszkodni tudsz, ezért az elsődleges tanácsom az, hogy hallgass más kísérő zenészeket. Az ember hajlamos rá, hogy a szólistát kivéve a többi zenészt figyelmen kívül hagyja. Keress olyan albumokat, ahol a szólistát egy másik zenész kíséri. Zongoristák közül javasolható pl. Bud Powell, Thelonious Monk, Horace Silver, Bill Evans, Wynton Kelly, Herbie Hancock, és McCoy Tyner. A zongoristáknak érdemes gitárosokat, illetve hangolt ütőhangszeren játszó zenészeket is meghallgatniuk, mert ezen hangszerek korlátai olyan ötleteket adhatnak, amelyekre maguktól nem gondolnának. Gitárosoknak zongoristákat is érdemes hallgatniuk, de más gitárosokat is, mint pl. Herb Ellis-t, Joe Pass-t, és Wes Montgomery-t. A gitárosok sokszor zongoristákkal együtt játszanak, és ilyenkor más stílust vesznek fel, mintha ők lennének az egyedüli kísérő zenészek. Például néhányan csak rövid akkordokat játszanak minden negyedre, ha a zongorista úgyis hozza a ritmikai érdekességet. Mások ilyenkor teljesen ki is állnak (nem játszanak). Emiatt különösen fontos, hogy a gitárosokat többféle zenekari felállásban is meghallgassuk. Olyan felvételeket is hallgass meg, amelyeken egyáltalán nincs akkordozós kíséret, pl. néhány Gerry Mulligan, Chet Baker, vagy akár Ornette Coleman kvartett-lemezei. Próbálj meg velük együtt játszani. Ez sokszor nehéz lesz, mert a lemezeket annak tudatában vették fel, hogy nem lesz akkordkíséret, ezért a szólisták, és a többi kísérő zenész kevés teret hagyott egy zongora, vagy egy gitár számára. Ilyen szituációkban lehet jól begyakorolni, hogy ne játsszunk túl sokat. A legtöbb kezdő kísérő - csakúgy, mint a legtöbb kezdő szólista - túl sokat akar játszani. A szólókhoz hasonlóan a szünet hasznos eszköz a kíséretben, sőt annál még hasznosabb is. Hadd dolgozzon a szólista csak a basszussal és a dobbal néhány ütemig, vagy időnként még tovább. Az ilyet, amikor a kísérő kiáll, és a szólistát akkordkíséret nélkül hagyja, strolling-nak (ejtsd: sztrolling, kószálás) is szokták nevezni. McCoy Tyner, Herbie Hancock, és Thelonious Monk sokszor egész szólók idejére kiállt. Segíthet az is, ha elképzeled magad egy nagyzenekari hangszerelés háttérzenészeként. Ha már jól ismered az akkordmenetet, és már nem kell annyira koncentrálnod a "jó" hangok keresgélésére, oda tudsz figyelni a kíséreted ritmikai, sőt dallami tartalmára is. Hallgass meg néhány big band fúvóskíséretet, pl. Count Basie-től, és látni fogod, hogyan lehet egy kíséret dallamos. Bizonyos zenei stílusok különleges ritmikai pattern-eket kívánnak. A bebop-kor előtt sok zenei forma használta a zongorán az ugráló balkezes játékot, vagyis amikor a bal kéz felváltva játszik basszushangot (az első, és harmadik negyedre), és akkordot (a második és negyedik negyedre). Sok rock eredetű stílus ritmikus pattern-ekre alapul, ez legtöbbször az adott számra jellemző pattern. A brazil eredetű stílusokban, mint pl. a bossa nova és a szamba, a jazz zenészeknek nincs igazán meghatározott kíséreti ritmikájuk. Más latin jazz stílusokban - különösen az afro-kubai formákban, melyeket gyűjtőnéven salsa-nak szoktak nevezni - viszont egy 2 ütemes motívum ismétlődik, melyeket montuno-knak neveznek. Egy ilyen tipikus patern így néz ki: (a "-" jel egy nyolcad szünetet, az "o" pedig egy nyolcad hangot jelent) |-o-o-o-o|o-oo-o-o| Ezt a két ütemet fel is lehet cserélni, ha az alapjául szolgáló dob pattern-t (lásd lejjebb) is felcseréljük. A zongora latin jazzben játszott szerepének leírása túlmutat ezen olvasókönyv hatáskörén. Egy jó írást találhatsz viszont erről Mark Levine "The Jazz Piano Book" című könyvében. A legtöbb stílusban a kíséret legfontosabb szerepe a szólistával való kommunikáció. Több módja is van ennek. Például a kérdés-felelet, amikor megpróbálsz válaszolni arra, amit a szólista játszott. Ez különösen jó, amikor látod, hogy a szólista rövid, és egyszerű frázisokat játszik, köztük sok szünettel. Ha a szólista egy ismételgetett ritmikai mintát vesz fel, te is ráállhatsz, és játszhatsz teljesen együtt vele. Néha vezetheted is őt olyan irányokba, amelyekre magától nem próbálna menni. Például felvehetsz te is egy ilyen ismételt motívumot, ezzel felbátorítva őt is a csatlakozásra. Van szólista, aki szereti az ilyen agresszív kíséretet, és van, aki nem. Neked kell minden szólistával kikísérletezned, hogy meddig mehetsz el, mennyire tudod őt vezetni.
|
|
All content copyright © The Outside Shore Marc
Sabatella / marc@outsideshore.com |