3/7 felrakás

Szégyen, de a zongoristák 50-es évek óta legtöbbet használt kíséretmódjának nincs elfogadott neve. Láttam már olyan elnevezéseket, hogy A és B kategóriás felrakás, Bill Evans felrakás, vagy simán csak balkezes felrakás. Mivel az adott akkord terc-, és szeptimhangjára épül, én 3/7 felrakásnak nevezem.

A 3/7 lényege, hogy tartalmazza a tercet és a szeptimet, rendszerint még egy-két más hangot is, és az akkord alsó hangja mindig a terc vagy a szeptim. Mivel ez a két hang a legfontosabb, az akkord minőségét meghatározó hang, ez a módszer szinte mindig jó hangzást eredményez. Emellett jó akkordvezetést is biztosít, vagyis amikor akkordmenetekben használjuk, nagyon kis mozgás van az akkordhangok között. Általában vagy megmaradhatnak ugyanazok a hangok, vagy csak az egyiket kell egy kis lépéssel elmozdítani.

Vegyünk pl. egy ii-V-I-gyet C dúrban. Az akkordok Dm7-G7-Cmaj7. A legegyszerűbb 3/7 felrakás itt az lenne, ha Dm7-re "F C"-t, G7-re "F B"-t, és Cmaj7-re "E B"-t játszanánk. Figyeld meg, hogy az első akkordban a terc van alul, a másodiknál a szeptim, és a harmadiknál újra a terc. Azt is vedd észre, hogy az akkordok között egyetlen hang mozdult el, a másik megmaradt. Ez egy fontos sajátossága ennek a felrakási technikának: ii-V-I akkordmenetekben, illetve ahol az alaphang kvartot vagy kvintet lép, a terc és a szeptim felváltva kerülnek alulra. Hasonló megszólalást érhetünk el, ha először a szeptimet tesszük alulra: "C F", "B F", "B E".

Általában több hangot is szokás használni e kettőn kívül. A plusz hangok gyakran a szext (vagy a 13. fok), és a nóna. Pl. a C dúr ii-V-I lekísérhető így is: "F C E", "F B E", "E B D", vagy így is: "F A C E", "F A B E", "E A B D". A hozzáadott hangok itt mind szextek és nónák, leszámítva a második példa első akkordjában lévő kvintet. Ha ezeket a négyhangos felrakásokat gitáron játszod, a hozzáadott hangok általában a terc és a szeptim fölé kerülnek, mert egyébként sok kis hangköz keletkezne, amit csak torz ujjrenddel lehetne játszani. Emiatt gitáron a C dúr ii-V-I-et négyhangos felrakással így lehetne megszólaltatni: "F C E A", "F B E A", "E B D A".

Észrevehetted, hogy ezen akkordfelrakások egyike sem tartalmazta az akkord alaphangját. Feltételezzük, hogy a basszusjátékos fogja azt bejátszani időnként. Ha nincs basszus, a zongoristák bal kézzel szokták az alaphangot bejátszani az ütem első negyedére, és aztán valamelyik felrakást az ütem 2. vagy 3. negyedére. Tulajdonképpen sok esetben elmegy a dolog alaphang nélkül is, mert a fül megérzi, felismeri az akkordmenetet, és odaképzeli a megfelelő környezetet az akkord mellé, még az alaphang nélkül is. Nem tilos bejátszani az akkordba az alaphangot, de nem szükséges, és nem is lesz feltétlenül jobb a hangzás tőle.

Ezeket az egyszerű felrakásokat néhány úton-módon módosítani is lehet. Elhagyható pl. a terc vagy a szeptim. Gyakran szokták a tonikai funkcióban lévő dúr vagy moll akkordokat a terc-szext-nóna hangokkal megszólaltatni, esetleg ezt váltogatják a hagyományos 3/7 felrakással. Az olyan felrakást, ahol a kvint, vagy valamilyen másik hang van alul, szintén váltani lehet egy igazi 3/7-tel, többféle okból is. Az egyik ok lehet, hogy a zongorán lejátszva az eddigiekben tárgyalt akkordfelrakások hajlamosak "lecsúszni", ahogy az alaphangok kvint távolságokra oldódnak lefelé. Ezen felrakásokat a kis C és a kétvonalas C között szokták alkalmazni (vagyis a zongora középső C hangjától max. 1 oktáv távolságra felfelé/lefelé). Ahogy az akkordhangok szépen lassan haladnak lefelé, előbb-utóbb zavaros lesz a hangzás, és ilyenkor feljebb kell ugrani. Pl. ha Dm7-nél éppen "C F A B" hangokat játszol az egyvonalas (középső) C alatt, és G7, majd Cmaj7 akkord következik, akkor ezeket az akkordokat "D F G B" és "E A B D" hangokkal szólaltathatod meg. Így felfelé haladva is megőrizhető a jó hangvezetés. Egy másik ok a váltásra, hogy az akkordok korántsem lépnek mindig kvinteket. Az olyan akkordlépésnél, mint pl. Cmaj7-A7, jó akkordvezetéssel játszhatod pl. ezt: "G B C E", "G B C# F#".

Egy dolgot jó megjegyezni ezekről az akkordfelrakásokról: egy diatonikus ii-V-I esetén az akkordok ugyanannak a skálának a módjait jelentik (D dór = G mixolíd = C dúr), ezért egy adott felrakás többértelmű lehet. Pl. az "F A B E" akkord lehet akár egy elhagyott szeptimű Dm7, vagy lehet egy G7 is. Egy modális számban (pl. a "So What") egyértelműen definiálja a Dm7-et, illetve a D dór hangzást, egy ii-V menet összefüggésében viszont inkább G7-nek hangzik. Ezt a többértelműséget kihasználhatod azzal, hogy egyetlen felrakást elnyújthatsz több akkord alá is. Ez a technika különösen hatásos az általánosabb skála alapú felrakásoknál, melyekről később lesz szó.

Egy másik lehetőség az alteráció, bővített vagy szűkített kvinttel, ill. nónával. Pl. ha egy G7-et alterálunk G7b9-cé, ezt az "F Ab B E" hangokkal lehet megszólaltatni. Általánosan elmondható: a felrakás hangjainak az akkord által diktált skála hangjaiból kell származnia.

A 3/7 jól alkalmazható zongoristáknál a balkezes kíséretben, miközben a jobb kéz a szólót játssza. Két kézzel is lehet játszani, vagy akár gitáron is, további hangok hozzáadásával, felhasználva akár az összes húrt. Ez egy teltebb hangzást adhat más szólisták lekísérésekor. Hozzá lehet adni további hangokat is, ha további skálahangokat játszunk be a felrakás fölé, oktávval megerősítve. Pl. zongorán egy Dm7-re a balkezes "F A C E" fölé jobb kézzel "D D" vagy "G G" is bejátszható. Általában jobb elkerülni az akkordhangok duplázását, mert a legteljesebb hangzást minél több különböző hanggal lehet elérni, viszont ebben az esetben a jobb kéz oktávozása jól szól. Be lehet tenni a két hang közé a hang kvartját, vagy kvintjét is, az előbbi esetben pl. "D G D"-t vagy "G D G"-t játszhat a jobb kéz.

A 3/7 felrakás az akkordok megszólaltatásának talán a legfontosabb családja, sokféle variáció létezik. Próbálj meg minél többféle változatot begyakorolni, sok különböző hangnemben.



All content copyright © The Outside Shore

Marc Sabatella / marc@outsideshore.com
P.O. Box 147151, Edgewater, CO 80214-7151